Ma megint fel kellett utaznom a fővárosba. A szokásos heti előrehaladási megbeszélés. Kicsit hosszúra sikeredett, mert annyira rossz volt az internet minősége, hogy szinte minden mondatot meg kellett ismételni. Mivel egy eléggé nemzetközi projektről van szó, a megbeszélésen részt vesznek Kenyaiak, Etiópok, Izlandiak és ezért kell a net hozzá.
Viszont utána elmentünk kávézni egyet. Már egy hónapja feketén iszom a kávét, mert nem nagyon bízok az itteni tejtermékekben. Viszont az a kávézó ahol voltunk annyira tisztának tűnt, hogy megkockáztattam egy kapucsínót (igen, így kell írni magyarul). :D Egyelőre még nincs hasmenésem.
A képen balról jobbra: Nunu, Yami, Yitem és én
Hazafelé elég eseménytelenül telt az út. Még a szokásos dugó is elmaradt, mert az üzemanyaghiány miatt alig vannak autók az utakon. Viszont nem csalódtam a helyi közlekedésben, ismét sikerült produkálnia egy gyöngyszemet:
Nem tudom mennyire kivehető, de se visszapillantó, se hátsó lámpa, de hűtő és ágymatrac az van. :D
Miután visszaértem a hotelbe elmentünk Idrissel telefont vásárolni. Nem, nem lopták el megint az enyémet. :D
Még Magyarországon vásároltam egy telefont, amit dedikált telefonnak szántunk a supervisoroknak. Viszont valamiért nem működik az itteni sim kártyával. Ezért délután elmentünk a város főterére valami olcsó telefont vadászni.
Egy hónap alatt eléggé bátor lettem, mert sétálva tettük meg az utat. Még alkudoztunk is a telefon vásárlásnál. Visszafelé pedig taxiztunk egy ilyen járművel:
Érdekes élmény volt. Kerestünk egyet a forgatagban, amelyik nagyjából abba az irányba ment, mint mi. Beültünk, majd az ajtóban ülő kissrác kezébe nyomtunk fejenként 5 birrt (kb 50 ft). Aztán beszálltak még 15-en. Majd amikor már nem fért be több ember (értsd: egy már kilógott az ajtón, és a sofőr mellett is hárman ültek elöl), akkor elindultunk. Menet közben néha kiabált az egyik utas, akkor megálltunk és kiszállt. Mi kb. harmadikként szálltunk le.
Rá kellett jönnöm, hogy Adama nem olyan mint Addis. Itt nem jöttek a helyi kéregető/tolvaj gyerekek, koldusok, igazából pont nem érdekelte a helyieket, hogy én ott vagyok. :)
Mikor visszaértünk a szállodába és lementem vacsorázni összefutottam Tadessével, aki geológuskánt dolgozik ugyanezen a projekten. Épp három francia geológust vezetett körbe, akikkel holnap kijönnek a fúráspontra. Szóval végül együtt vacsoráztunk.
Ezek után azt hiszem, nagyjából beilleszkedtem. Nyugodtan sétálgatok az utcán, használom a helyi tömegközlekedést, ismerősökkel futok össze, délután kávézás a munkatársakkal, mi kell még? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése