Anno 2009-ben egyetem mellett tolmácsként dolgoztam egy fúráson. Ott Kanadából érkeztek a supervisorok. Mókás kaland volt, érdekes volt nézni, hogy hogyan birkóznak meg a "nagy magyar valósággal".
Nos, azt hiszem a mai nap után tudom mit érezhettek. :)
Azzal kezdődik a történet, hogy múlt hét hétfőre volt ígérve a vízszállítás kezdete. Aztán e hét hétfő lett belőle. Ennek megfelelően hétfőn késő délután meg is jelent két ember, hogy majd ők fogják hordani a vizet másnaptól. Megbeszéltük, hogy kell szivattyú az teherautókra mert egyébként nem tudják majd a tartályba szivattyúzni a vizet. Megállapodtunk, hogy másnap (kedd) délelőtt 10-re itt lesznek.
Délután 1 körül jött a hívás, hogy az első teherautó felborult.
A sofőr jól van, pár karcolással megúszta. De cserébe a roncs eltorlaszolta az egész utat. Az első vizes kamion délután 3 körül érkezett a fúráspontra. Beállítottuk és mondtuk hogy akkor szivattyúzzon. Nos, szivattyúja van, de benzin nincs hozzá. Az az ember hozta volna a benzint, aki az első teherautó sofőrjét elvitte a kórházba. Ezen a ponton már elkezdtek remegni a kezeim.
Mikor befutott a második teherautó is, akkor kiderült, hogy nála végre van benzin. Szivattyú elő és nosza rajta. A szivattyúról a berántó zsinór le volt szakadva. Így kb. percenként egyszer tudta megrántani. De csak nem akart indulni. Szétszedték. Valami eltört benne. Itt már a szemeim is rángatóztak.
Végül délután 5 körül befutott a kiscsávó egy szivattyúval, ami működött is. Elkezdték átfejteni a vizet. Első kamion pipa. A második felénél tönkrement a szivattyú. És ekkor fogtuk magunkat, összepakoltunk és eljöttünk. Majd megoldják...
Ebédre valami furcsa húst kaptunk. Szerintem teve. :)
Nem tudom mi volt ,de a belseje még egészen rózsaszín volt. Mikróztam mint az őrült, hogy rendesen megfőjön, de nem értem el sok mindent.
Így választhattam az éhség vagy a hasmenés között. Szóval helló régi barátom, hasmenés ( a "Hello Darkness my old friend" után szabadon...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése