Még mindig ugyanazzal a lélekvesztő kisbusszal járunk. A jelenlegi ígéret szerint vasárnap lesz egy másik helyette. Reggel felajánlottam a Kenyaiaknak, hogy cserélgessük a helyeket, mert hátul van a legnagyobb por a kocsiban. Azt mondták, maradjak csak szépen az anyósülésen. Mikor csak pislogtam, elmagyarázták, hogy amíg tegnap nem ültem ott, 3 katonai checkpointnál is ki kellett szállniuk és teljes átvizsgálás volt, míg ha ott ülök, akkor legtöbbször intenek minket tovább. 😳
Az egyik bejegyzésben már írtam arról, hogy milyen kaját kapunk ebédre. Hogy korrekt, pörkölt íze van és elég finom. Nos ezt visszavonnám. 14 napon keresztül minden nap ugyanez volt. Annyiban módosult, hogy néha kisebb darabokra volt vágva a hús illetve rizs helyett sültkrumpli volt hozzá, de ebben ki is merült a változatosság.
Már hányingerem volt, ha megéreztem a szagát a kajának. De a könyörgésünk és tiltakozásunk ma végre célt ért, változott a menü. Rántott hal. :D A zöldséget azonnal kidobtam, de a többi nagyon jól esett.
Délután elkezdtek megérkezni az iszapjavító anyagok a fúrásra. 3 kisebb teherautó hozta az első adagot. Errefelé nem divat raklapra pakolni a dolgokat ezért a le és felrakodás rengeteg fizikai munkával jár. El is szórakoztak a srácok a 3 teherautó lepakolásával 3 órán keresztül (jelzem, hogy 120 hordóról van szó és volt targonca hozzá. Raklapon lévő hordókkal ez maximum fél óra...).
Találós kérdés! Magyarországon a rendőr vajon helyszínen agyonlő vagy öngyújtóval égeti el az ember jogosítványát, ha ilyen gumival közlekedik?
Mindhárom teherautón így néztek ki a kerekek. Volt olyan, ahol már a szövet is kilátszott.
Hazafelé még belebotlottunk egy szintén érdekes szállítmányba. Szerintem a helyiek a fúrótornyot is simán felraknák ezekre a kis kétkerekű lovaskocsikra, ha nem lenne őrzés. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése