Reggel sokkal jobb hangulatban ébredtem. :D A sör csodákra képes.
A kenyai csapatnak ma volt az utolsó napja, holnap új brigád érkezik. Egész nap ünnepeltek, és még a szokásosnál is nagyobb mosoly volt az arcukon. Meg tudom érteni őket, mert 28 napja vannak itt és napi 12 órát dolgoztak pihenőnap nélkül. Viszont most egy hónapig szabadok.
Nekem ez azt jelenti, hogy holnaptól 20 új ember, arc, név, amit meg kell jegyeznem. Pedig már épp kezdtem belejönni.
Mielőtt hazaindultak volna, elhatározták, hogy meg kell mászni a fúráspont fölé tornyosuló hegyet (vulkánt), a Tulu Moye-t.
Ezt:
Nem tűnik túl magasnak, de alapból 2226 méteren vagyunk. A hegy tetejéről nincs pontos adatom, a google domborzati térképe alapján kb. 2315 m. Nem akartam kimaradni a mókából ezért én is mentem.
Nekiindultunk, de gyorsan meg kellett állni, levegőt kapkodni. És nem csak nekem:
Maga a vulkán kb. így néz ki felülről (a kék vonal mentén mentünk):
Szépen látszik, hogy valamikor az idők során a kráter oldala leszakadt, valószínűleg egy kitörés során. Nekünk ez eszményi bejáratot szolgáltatott a kalderába. Útközben még párszor megálltunk pihenni:
Ezen a ponton még ez volt előttünk:
Aztán a végén, amikor felértük, rájöttem, hogy kár lett volna kihagyni. Hátranézve, egy igazi vulkán pereméről:
És nyilván a lényeg, a berendezés:
Mielőtt bárki megjegyzi, itt a bizonyíték, hogy tényleg jártam ott fenn (bár még nem volt őszinte a mosolyom)
Mikor elindultunk körbe a gerincen, találkoztunk helyi gyerekekkel, akik megmutatták, hogy van egy gőzforrás a hegy peremén. Ők ott szoktak "szaunázni". Egy természetes szauna. Egy sziklagödör, aminek az aljáról száll fel a gőz. Fotót nem csináltam, mert egy nyilvános blogon rosszul mutatnának a meztelen gyerekfotók, ők pedig nem értették, hogy miért szeretném, hogy menjenek arrébb. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése