2020.07.26 - vasárnap
Szóval tegnap kicsit összezördültem a kenyaiakkal a vízhiány miatt. Mára lett víz, igaz, hogy jéghideg, de 2 nap után nem volt mit tenni, muszáj voltam vacogva zuhanyozni.
A hangulatom nem volt éppen rózsás, úgy indultam el a fúrásra, hogy megint balhé lesz. Aztán ahogy kiléptem a konténeremből, megláttam, hogy épp hússütés zajlik és az lesz a vacsora. Hirtelen elszállt minden haragom, és rohantam enni. Vacsorára minden nap ugyanaz a csirke/rizs kombináció van párolt zöldséggel. Ami jó, meg finom, de minden nap ugyanaz az íz 20 nap után már unalmas. Már ott tartok, hogy egyszerűen undorodom attól az íztől így vacsorára inkább csak gyümölcsöt szoktam enni.
Szóval egy igazi felüdülés volt a sült hús:
A séf akció közben. Többször mondta már a nevét, de valami hosszú és érthetetlen etióp név amit képtelen vagyok megjegyezni. Így megegyeztünk, hogy a becézett neve kb "Geszu" (fonetikusan, fogalmam sincs, hogy hogy kellene leírni), ami vállalható:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése