071 - Hetvenegyedik nap - Engill dauðans

2020.07.27 - hétfő

Vadonatúj hét kezdődött. Ez már a harmadik mióta itt vagyok a fúrásponton. Ma "új" autót kaptunk a gyönyörű fehér helyett. Ez is Landcruiser, csak kb 30 éves.

Vezetés közben, ahogy pattog az autó a földúton igazán át tudom érezni az afrikai hangulatot. Szóval, a műszerfalon semmi sem működik. Elvileg több mint 530 000 km van benne, de valószínűleg sokkal több mert nem számol. A fordulatszámmérő fekszik mint a rohadt nád. Menet közben a sebességmérő 40 és 120 között ugrál folyamatosan le-fel. A kettes fokozat egyszerűen nem létezik a sebességváltón, 1 és 3 között választhatok. Motorfék esetén hangos, nyikorgó hangot ad az autó. A kéziféket meg se próbáltam behúzni, mert valószínűleg beragadna. Az ablaktörlő kényelmes tempóban töröl, kb 1 percig tart egy ciklus.

A belső felszereltség is jellemzően Etióp:

Az ablak tele van ragasztgatva mindenféle levonóval, hogy véletlenül se lásson ki az ember. A jobb oldali ablak le van fóliázva, de már kezd lemállani, ezért semmit se látni jobbkéz felé.

A bal oldali visszapillantó tükör el van törve így az is kiesik. A középső visszapillantó pedig valami utángyártott rettenet, amiben az utast és magamat látom, de mást semmit. Az elmaradhatatlan feszület persze ott lóg. A kocsiban kb. 4 féle illatosító van így a benti szag valami elképesztően erős és nagyon furcsa keverék. :D

Extra felszereltségként van egy hátrafelé néző lámpa egy lapátra rögzítve és két üres kanna:

Papírjai nincsenek, de mivel úgy sem vezethetnénk ebben az országban, valószínűleg ez lenne a legkisebb probléma, ha megállítana valami hatósági ember. Valószínűleg ott helyben megbotozna... :D

Villivel elneveztük a Halál Angyalának az autót (innen jött a bejegyzés címe is) és poénkodtunk a bérbeadóval, hogy most hívtak a Nemzeti Történelmi Múzeumtól, hogy szeretnék visszakapni az kiállítási tárgyukat... :D

A bérbeadó bizonygatta, hogy ez egy nagyon jó kis autó, mindent kibír és átvisz még a legnagyobb dzsungelen is. Meglátjuk...

070 - Hetvenedik nap - BBQ

2020.07.26 - vasárnap

Szóval tegnap kicsit összezördültem a kenyaiakkal a vízhiány miatt. Mára lett víz, igaz, hogy jéghideg, de 2 nap után nem volt mit tenni, muszáj voltam vacogva zuhanyozni.

A hangulatom nem volt éppen rózsás, úgy indultam el a fúrásra, hogy megint balhé lesz. Aztán ahogy kiléptem a konténeremből, megláttam, hogy épp hússütés zajlik és az lesz a vacsora. Hirtelen elszállt minden haragom, és rohantam enni. Vacsorára minden nap ugyanaz a csirke/rizs kombináció van párolt zöldséggel. Ami jó, meg finom, de minden nap ugyanaz az íz 20 nap után már unalmas. Már ott tartok, hogy egyszerűen undorodom attól az íztől így vacsorára inkább csak gyümölcsöt szoktam enni.

Szóval egy igazi felüdülés volt a sült hús:

A séf akció közben. Többször mondta már a nevét, de valami hosszú és érthetetlen etióp név amit képtelen vagyok megjegyezni. Így megegyeztünk, hogy a becézett neve kb "Geszu" (fonetikusan, fogalmam sincs, hogy hogy kellene leírni), ami vállalható:

069 - Hatvankilencedik nap - Még mindig nincs víz

2020.07.25 - szombat

Még mindig nincs víz. Ma jól össze is vesztem a kenyaiakkal, mert már 2 napja nem tudtam zuhanyozni. Amúgy is harapós volt a kedvem, mert az éjszakás műszakban még mindig nem kapunk rendes ebédet, csak valami sütit és a kávé sem megoldott teljesen de a zuhany hiányával betelt a pohár.

Vészmegoldásként nedves törlőkendőt használok, amivel nagyjából végig tudom törölni magam, de ha ez sokáig így marad, akkor összepakolok és megyek haza.

El lehet viselni a tábori körülményeket, azt, hogy minden nap ugyanaz az étel, de ezek az apróságok rakódnak egymásra és egyszer elér egy küszöböt, amikor azt mondja az ember, hogy na most már elég volt. Nálam most jött el ez a pillanat.

Este mikor kiértem a fúrásra még mindig tiszta volt az idő. Érdekes, hogy itt a hold sem úgy áll, ahogy otthon, hanem majdnem U alakot formáz (90 fokkal elforgatva). 

Megkerestem, ennek valóban így kell lennie. Sőt, a déli féltekén fordítva van. Ami nyilván logikus, ha végiggondolja az ember, csak eddig sose jutott eszembe!

068 - Hatvannyolcadik nap - Napkelte

2020.07.24 - péntek

Az éjszaka folyamán elmentek a felhők és reggel végre meg tudtam nézni a napkeltét. Szerintem az első amit látok ebben az országban. Január-február alatt Adamában a hotel annyira körbe volt ültetve fákkal, hogy nem látszott a napkelte. Most júniusban és júliusban eddig minden reggel szakadt az eső vagy felhős volt az ég, de most végre kitisztult. 

A fotó meg sem közelíti a valódi élményt. Nagyon szép színekben pompázott minden:

Azt vettem még észre, hogy itt a napkelte és a napnyugta nem olyan mint otthon. Nem szépen lassan, fokozatosan jön fel vagy megy le a nap, hanem egészen hirtelen. Reggel pl 5:50-kor még teljes sötétség van. 6:00-kor kezd derengeni az ég alja és 6:30-kor fenn van a nap. Gondolom azért, mert közel vagyunk az egyenlítőhöz.

Egyébként évente 2 percet ingadozik a napkelte és a napnyugta ideje, szóval itt nem állítanak órát! :D

Reggel a táborba leérve meglepetten tapasztaltam, hogy egyáltalán nincs víz. Kicsit bosszúsan de leginkább koszosan kellett lefeküdnöm aludni. Fogat mosni legalább tudtam, bár azt eddig is palackos vízzel csináltam.

067 - Hatvanhetedik nap - Alváshiány

2020.07.23 - csütörtök

Aludni nem nagyon sikerült. Mivel a táborban még javában zajlanak kivitelezési munkák ezért napközben jönnek mennek az emberek és dolgoznak. Vagy legalábbis imitálják. Leginkább csak egymással ordítoznak. 

Az járművek befelé jövet és kifelé menet is nyomják a dudát, köszönésképpen az őröknek. Meg mindenkinek. Pedig már többször nyomatékosan felhívtuk  a figyelmüket, hogy az éjszakás műszak éppen próbálna pihenni.

Ma egy lánctalpas markoló dübörgött el a konténerem mellett és kezdett neki ásni a konténer mögött. Úgy rázkódott az egész konténerem a padlóhoz szegezett ággyal együtt, hogy majdnem legurultam. És el lehet képzelni, hogy milyen remek hangot ad ki, amikor a jó kemény obszidiánból álló alapkőzetek a markoló megpróbálja kiásni. Mint amikor valaki a körmét húzza a táblán.

Szóval ha 3 órát sikerült aludnom, akkor sokat mondok. Előbb utóbb csak leszek majd annyira fáradt, hogy ezek ellenére tudok majd aludni.

A fúrás most épen a csőfej szerelés szakaszban jár. Ez mindig kínosan lassan szokott menni, de most sikerült iszonyatosan elnyújtani. 

A kenyai brigád akcióban:

 

066 - Hatvanhatodik nap - Hasít az internet

2020.07.22 - szerda

Mivel még mindig nem álltam át teljesen az éjszakás műszakra, délután viszonylag hamar felébredtem. Mivel a táborban még térerő se nagyon van, nem hogy internet, felhívtam a többieket, hogy vegyenek fel és feljöttem a fúráshoz. 

Nekiálltam letölteni a leveleimet, de eléggé elkeserített a kiírás:

Napközben egyébként iszonyatosan lassú az internet. Nyilván, mivel egy műholdas vonalra jut kb. 60 ember. Aztán a múltkor felfedeztem, hogy a kenyaiak vidáman zenét hallgatnak youtube-ról a konténerükben amikor mi meg alig tudjuk letölteni a leveleinket. Szóval le lettek tiltva.

Mivel még viszonylag világos volt, lecsattogtunk a lerakatként használt területre. Ez a tábortól kb. 500 méterre van. Eredetileg itt lett volna a tábor, de itt semmilyen térerő nincs ezért végül csak lerakatként használjuk. Elvileg valami kis bódét  épít egy helyi vállalkozó, ahol az esőre érzékeny anyagokat tudjuk majd tárolni. Mi pedig azért mentünk le, hogy megnézzük, hogy hogy halad.

Az épülettel sehogy, de épített egy asztalt(?) aminek a lábait bebetonozta a földbe.

Azt hittem, már mindent láttam ebben az országban, de újra és újra tudnak meglepetést okozni! :D

065 - Hatvanötödik nap - Káromkodás

2020.07.21 - kedd

Haladok az izlandi tanulmányaimmal. Általános érvényű az, hogy ha az ember nem nyelviskolában tanul nyelvet, hanem anyanyelvi emberektől, akkor sokkal hamarabb elsajátítja a káromkodásokat, mint a nyelvtant. Most sem történt másként. :D

Mondjuk a magyar nyelvhez képest sehol sincsenek. :D

A mai nap érkezett meg egy kimutatás a HSE csoporttól. Eléggé mellbevágott az, hogy számszerűen is látom, hogy mennyire egyedül vagyok itt magyarként (és a két szigetlakótól eltekintve fehérként):

064 - Hatvannegyedik nap - Hideg van

2020.07.20 - hétfő

Szenvedek az átállással. Általában szükségem van legalább 3 napra, amíg teljesen át tudok állni az éjszakai életre. Most még az elején vagyok és el akarok aludni minden pillanatban. 

Az éjszakás műszaknak egyébként felettébb sanyarú sorsa van. Alapból egy kiadós reggelivel kezdünk (ami másoknak ugye vacsora). Én, aki nem vagyok hozzászokva, hogy reggelizzek, most kénytelen vagyok tuszkolni le a torkomon a főtt kaját, hogy életben maradjak a műszak hátralevő részében. Mindezt olyan álmosan, hogy néha még a villa is kiesik a kezemből. 

Mivel ez vacsora, nyilván nincs kávé sem. 

Aztán éjfélkor, amikor normális helyeken az ebédnek kellene lennie, akkor kapunk kávét meg néha süteményt. Süteményt csak nagyon néha. Szóval az első kávét ébredés után 6 órával tudom meginni.

Majd reggel mielőtt mennék lefeküdni, akkor "reggelizek" egyet. Itt már nyilván van kávé, de lefekvés előtt már minek igyak...

Szóvá is tettem az egyik megbeszélésen, hogy nem az éjszakás műszak alatt fogok elhízni...

Pozitív viszont, hogy a csillagos égbolt gyönyörű. Az semmi, ami otthon tiszta, fénymentes éjszakákon látszik az égből. 

Ellenben miután lemegy a nap, nagyon gyorsan csökken a hőmérséklet. Már ott tartok, hogy esténként két pulcsi és egy melegítő nadrág van a kezeslábas alatt és elcsórtam az egyik szigetlakó téli kabátját. Így éppen csak nem vacogok a hidegtől, de kellemesnek azért nem mondanám.

063 - Hatvanharmadik nap - Éjszaka

2020.07.19 - vasárnap

Ma műszakot cseréltünk Villivel. Eddig ő volt éjszakában én pedig a nappalos műszakot vittem. Mivel a cement hiánya miatt nem nagyon történt semmi a fúrásponton, csak hőmérsékletet mértünk, Villi bejött aludni valamikor hajnalban. Így viszonylag hamar, már délután 1 körül felébredt és feljött a fúráspontra, én pedig gyorsan lementem aludni egyet délután és visszajöttem estére.  

A délelőtti kávéhoz ma muffint kaptunk. Annyira tudok örülni az ilyen apróságoknak, hogy magam is meglepődök. Mikor megláttam, majdnem sírva fakadtam és teljes áhítattal falatoztam. :D

Este a vacsoránál a tévében rengeteg etióp fegyveres masírozott, tankok vonultak alakzatban meg ment az állami propaganda. Kiderült, hogy itt van külön Military Channel, amit az ország hadserege üzemeltet! :D :D :D

Valamint a nap végén, végszóra befutott a cement is. Kicsit ellentmondásos az a tény, hogy több mint 4 hónapba tellett cementet szerezni, a kamion hátulján pedig ott virít a "Hotline" felirat. :D

062 - Hatvankettedik nap - Vezetés

2020.07.18 - szombat

Ma Signek végig kellett mennie a csővezeték mentén (kb. 17 km Iteya és a fúráspont között). Már csak a végső simítások vannak hátra és elvileg hamarosan indulhat a vízszállítás és nem kell teherautóval hordani.

Én kaptam az alkalmon, hogy végre kiszabadulhatok a tábor - fúráspont közötti ingázásból. Még örült is a társaságnak plusz rögtön meg is kért, hogy vezessek én, mert akkor ő közben tud fényképezni. Nos, itt hibáztam.

Anno látva az itteni közlekedési morált megfogadtam, hogy én ebben az országban nem vezetek. Most ezt felülbíráltam, mondván amúgy is szombat van, nem lesz nagy forgalom és csak az általunk épített úton maradunk, nem megyünk ki a főútra.

Elindultunk szépen. A hegytetőn végig felhőben mentünk, majd ahogy ereszkedtünk le Iteya felé, hirtelen kiértünk a felhőből. 

Felhőben:

Felhő alatt:

Annak ellenére, hogy hétvége van, volt forgalom rendesen a főúton. Plusz, mikor leértünk a város szélére, Sig bejelentette, hogy akkor most megnézzük a kutakat is, tessék szépen továbbhajtani, ki a főútra és be a városba. Szóval minden ígéretemet megszegtem.

A jármű egyébként egy jó nagy Landcruiser, automata váltóval (nem, nem jobb kormányos, csak elfelejtettem átállítani a telefont, hogy ne tükrözze az előlapi kamerával csinált fényképeket...). Rájöttem, hogy nagyon gyorsan hozzá lehet szokni az olyan extrákhoz, mint a kulcs nélküli indítás vagy az automata váltó. Összehasonlításképpen, hogy mekkora batár is ez az autó, íme egy kép, mellette egy Hilux-al:

061 - Csöröge

Ma délelőtt, a kávéhoz csöröge fánkot adtak. :D Az élet apró örömei.

Megbeszéltük a két szigetlakóval, hogy a csöröge valószínűleg minden nemzetnél létezik. Náluk kleinur-nek hívják:

Ma sütött a nap egy keveset így a délutáni kávét napozás mellett tudtuk elfogyasztani:

 

060 - Hatvanadik nap - Az eső fokozatai

2020.07.16 - csütörtök

 Egy régebbi posztban már beraktam a videó részletet a Forrest Gump filmből, az eső fajtáiról. Nos, ma volt a "minden irányból szakadó" eső.

Délelőtt olyan intenzitással esett, hogy még azt sem kockáztattuk meg, hogy a pár méterre lévő kocsiig elszaladjunk. Inkább megvártuk, amíg csendesedik egy kicsit. 

A fúrásponton az ajtómon belül is esett. Elvileg ez az ajtó zárva van, de hát a víz mindig megtalálja az utat:

Este, vacsora után felmentünk a fúráspont felett lévő víztárolóhoz. Addigra kitisztult az idő és eléggé jól mutatott a semmi közepén a kivilágított bazár:

059 - Ötvenkilencedik nap - A szamár és a cement

2020.07.15 - szerda

Ma délelőtt mikor mentünk a szokásos megbeszélésre észrevettük, hogy egy pávián üldögél az út szélén. Nem nagyon érdekelte, hogy mi ott vagyunk, békésen üldögélt, nem törődött velünk.

Cementünk még mindig nincs, pedig most már nagyon kellene. Valami elképesztő káosz, ami ebben az országban uralkodik ebben a tekintetben (meg ugye sok más tekintetben... pl. internet még mindig nincs...). Rendes helyeken, az ember odamegy a kereskedőhöz, vagy a gyártóhoz egy zsák pénzzel és vesz cementet. Itt már a harmadik közvetítőt hajtjuk fel akinek talán kegyeskedik cementet adni a cementgyár. Mindezt hatóságilag szabályzott áron, és csak abban az esetben, ha van engedélye arra a régióra, ahol mi vagyunk. Agyrém...

Szóval mostanság szinte minden társalgás a cement körül forog. Az egyik helyi sofőr, aki itt lakik velünk a táborban annyira nem beszél jól angolul, de neki is feltűnt, hogy az emberek majdnem minden második szava a cement. Délután nagy boldogan szaladt elújságolni, hogy megjött a cement!

Mindenki kocsiba vágta magát, indították a silóknál a motorokat az átfejtéshez, ment le a kamion meg az egész személyzet. Aztán ott volt egy csacsi, a hátán egy 25 kilós cementes zsákkal. Szegény helyi sofőr azt hitte, hogy erre a cementre vártunk. Legalább negyed óráig fetrengtünk a nevetéstől a földön, mire meg tudtunk szólalni és elmagyarázni a srácnak, hogy mi valójában 120 tonna cementre várunk. A cementező mérnök meg vörös fejjel szépen visszament a táborba... :D :D :D Bár azóta mindig összerezzen egy kicsit, ha szamarakat lát az úton... 

058 - Ötvennyolcadik nap - Kinek mi...

2020.07.14 - kedd

Ma a reggeli megbeszélésen a karbantartásokért és javításokért felelős csóka elmondta, hogy lenne mit javítani a top drive-on, nem működik az egyik kompresszor, az egyik szivattyúban hengerbetétet kell cserélni és leégett az emelőmű hűtővizének tartalék keringető szivattyúja.

Kicsit sok volt ez így reggelre éhgyomorra, de azért valahogy megbirkóztunk vele.

Az esti megbeszélésen boldogan jelentette, hogy nagyon eredményes napot zártak, minden rendben. Megkérdeztem, hogy akkor sikerült mindent rendbehozniuk, amit reggel felsorolt?

Nem, igazából semmit nem sikerült megjavítani teljesen, de legalább újabb dolgok nem romlottak el. Erre értette azt, hogy eredményes napot zártak. Hát, kinek mi... :D

Egyébként ma ki kellett húzni a fúrót. Nagyon ugrált a szerszám és nem is nagyon haladt előre, ezért úgy döntöttünk, hogy kihúzzuk. A fúrónak semmi baja szerencsére. Pár dolgot változtattunk a szerszámösszeállításban aztán ment is vissza. Most már jobban halad.

057 - Ötvenhetedik nap - Geológia

2020.07.13 – hétfő

Ma van egy hete, hogy megérkeztünk. A kezdeti nehézségeken túllendülve kezd rend lenni. Most már megy a fúrás, szépen halad előre. 

Az elején nehézségbe ütközött a legalapvetőbb dolgok végrehajtása is. Korábban említettem, hogy állami vállalat révén elég kényelmesen dolgoznak. Példának okáért egyszer a tartálysoron járva érdeklődtem, hogy van-e iszapveszteség. Azt mondták valószínűleg nincs. Kérdeztem, hogy miért csak valószínűleg? Hát, mert nem mérik a tartályok szintjét...

Aztán egy órával később jöttek, hogy hát, úgy látszik, hogy van némi folyadékveszteség. Kérdeztem, hogy mennyi? Hát, úgy 120 köbméter.

No, azért iszap eltűnése fel kellett volna, hogy tűnjön egy kicsit hamarabb, nem csak 120 köbméter után. 

Nos ezeket tisztáztuk, most már egészen rendben vannak a dolgok. Már merek olyan apróságokat is kérni, hogy méterenként jelöljék meg a fúrócsövet, hogy a munkapadról azonnal lehessen látni, hogy hol járunk éppen.

A fúrás előrehaladásáról minden nap készül jelentés. Többféle is van, fúrási napijelentés, geológiai napijelentés, iszapjelentés stb...

Ezeket szétküldjük a megfelelő embereknek.  A geológiai jelentés egy viszonylag népes csoportnak megy minden reggel. Ma viszont érkezett válasz is.

Egy francia geológus azt kezdte el fejtegetni, hogy néhány szó helytelenül van írva a jelentésben és egyébként is is, lehetni informatívabb a jelmagyarázat az egyes ábráknál.

Erre válaszul egy másik geológus további elméleti fejtegetéssel jött vissza, hogy szerinte helytelenül van megnevezve néhány kőzettípus.

A harmadik geológus viszont válaszában bírálta az első kettőt, hogy nem feltétlenül helyes, amit állítanak. No és ekkor elindult a lavina, összevesztek levélben. Mint a gyerekek a fórumokon... Én meg csak kapkodtam a fejemet az egymás után érkező levelek után, amelyeknek a felét nem is értettem.

Szóval most egy darabig nem fognak jelentés kapni... :)

Egyébként, ha már geológia. Ezt a kis darabka habkövet itt a fúráspont szélén találtam. Ha jól emlékszem úgy keletkezik, hogy ha a láva közvetlenül vízzel érintkezik és nagyon gyorsan hűl ki, aminek hatására a gázok buborékokat alkotnak a kőzetben (tessék kiegészíteni vagy helyreigazítani a pórias geológiai emlékeimet... :D ). A különlegessége, hogy annyira könnyű, hogy úszik a víz tetején:

 

056 - Ötvenhatodik nap - Pokolfajzat

2020.07.12 – vasárnap

Egyelőre elég nagy a káosz. A fúróvállalkozó állami vállalat, így hozzászoktak az emberek, hogy nem nagyon vannak időhöz kötve, elég kényelmesen dolgoznak. Az éjszakás műszakban azzal szembesültünk, hogy a beépítés és az iszapkészítés nem tudott párhuzamosan menni, mert kényelmesebb volt az embereknek egymás után elvégezni a két tevékenységet. Ezért otthon lelőnének…

A táborba új lakó költözött. Nem tudom mi ez, de valószínűleg a pokol legmélyebb bugyraiból szalajtották. Kb. 8 cm hosszú:

Azon gondolkodtam, hogy mikor kezdjek el aggódni. Ha itt van a bogár, vagy ha eltűnik (akkor hová lett)?

Ma kaptam végre egy monitort a konténerembe, ahonnan figyelhetem a fúrási paramétereket.

Az egyetlen probléma vele, hogy több rajta az olyan kijelző, ami nem működik, mint ami igen. Nyilván nem 1266 méterben járunk. Az folyamatosan ennyit mutat. :D A mértékegységek is elég változatosak. Keveredik az angolszász és az SI. A szélére kis kalibrációs táblázatot kellett készíteni, mert a magasságmérő 130 és 1280 közötti értékeket mutat (10 és 27 között kellene neki…) Szóval van még mit csiszolni…

055 - Ötvenötödik nap - Naplemente

2020.07.11 – szombat

Most már van nappalos és éjszakás műszak. Én a nappalt viszem egy darabig, aztán cserélünk.

A napirend úgy néz ki, hogy itteni idő szerint 7-re jövök ki. 8-kor van a műszakot indító megbeszélés. este 8-kor szintén. A táborba kb. este 9-10 között szoktam lemenni. Mivel a táborban még térerő sincs, nemhogy internet, így nagyon nem is csinálok ott mást, csak zuhanyzok meg alszok.

Délelőtt 10-kor és délután 4-kor van kávé. Érdekes, mert folyamatos kávét kértünk. Pl ha az embernek szüksége van egy bögre kávéra, akkor lemegy az ebédlő konténerbe és iszik egy kávét. Ideális esetben. Nos, itt csak 10-kor és 4-kor van kávé. Azon gondolkoztam, hogy ha egyszer esetleg hazajutok, akkor remegni fogok ezekben az időpontokban, ha nem kapok kávét… :D

Egyébként itt is megvannak ugyanazok a típusú emberek, mint minden fúrásnál. Az öreg, aki nem csinál semmit és ha kérdezek tőle valamit, akkor épp akkor indult ellenőrizni azt, amit kérdeztem. A mindenhez értő csóka, aki ide-oda rohangál és próbálja egyben tartani a fúrást és magyarázni az embereknek, hogy mit is kellene csinálni… A kis visszahúzódó ember, aki minden kuli munkát megkap, állandóan tetőtől talpig borítva van iszappal, stb…

Az időjárás ma elég kegyes volt, délután elég hosszan sütött a nap. Talán az első naplemente, amit látok amióta itt vagyok.

054 - Ötvennegyedik nap - Maszk

2020.07.10 – péntek

Végre fúrunk. Azt nem mondom, hogy öles léptekkel haladunk, de legalább haladunk.

Az elmúlt időszakban rendkívül sokat dolgoztunk azon, hogy a tábor és a fúráspont kvázi szigetként működjön, mert itt még csak most van felfutóban a járvány. Állítólag augusztusra várható a tetőzés. Mindenesetre március óta rengeteg idő ment el azzal, hogy kitaláljuk, hogyan lehet úgy fenntartani a tábort és a fúrást, hogy lehetőleg ne jusson be a fertőzés. Rendkívül szigorú szabályok vannak. Először is, se ki se be senki. Ha szállítmányt hoznak kocsival, akkor a sofőr ki sem szállhat az autóból, mi pakolunk le róla.

Azért így is akadnak érdekes szállítmányok:

Legtöbbször maszkban mozgunk és mindenhol van kézfertőtlenítő. Eddig is nehéz volt, hogy felszaladjak a 10 méter magasban lévő munkapadra, de így maszkban különösen kapkodom a levegőt.

Egy élmény így dolgozni:

053 - Ötvenharmadik nap - Palacsinta

2020.07.09 – csütörtök

Ma reggelire palacsinta volt. Feldobta a napomat rendesen! :)

Az idő továbbra is vacak, esik, köd van és hideg.

A táborban a víz hektikusan működik. Általában van melegvíz, most már csak a nyomás a probléma. Van úgy, hogy feladom a tusfürdővel való zuhanyzást, mert úgysem tudnám lemosni magamról.

Lassan nekikezdünk fúrni is. 

052 - Ötvenkettedik nap - Langisjór

2020.07.08 – szerda

Mióta itt vagyunk, szinte folyamatosan szakad az eső és eléggé hideg van. Tudtam én, hogy vissza fogom sírni a hotelszobát. :D Akkora tavak vannak, hogy elkezdtük elnevezni őket. 

(Langisjór - Hosszú tenger)

A kenyaiak nekiálltak csákányokkal árkokat ásni, hogy elvezessék a vizet a fúráspont széle felé, mert már nem lehetett bemenni a konténerekbe, akkora tenger volt a bejárat előtt. A konténerek között, ahol nem járnak autók, ott viszonylag normális a helyzet, csak néhány pocsolya van:

Viszont a rengeteg eső hatására sokkal minden zöldebb. Ilyen volt február elején:

És ilyen most:

Ma este végre volt melegvíz. 3 nap fagyoskodás után nagyon jól esett. Plusz sikerül beüzemelnem a légkondit a konténeremben így már éjszaka sem vacogtam a takaró alatt, hanem viszonylag kellemesen aludtam. Ezek az apró dolgok nagyon sokat tudnak javítani az általános hangulatomon. Eddig borzadva gondoltam arra, hogy hogy fogok itt kibírni 2 hónapot, de így, hogy van melegvíz és nem fagyok meg a szobában szerintem menni fog.

Szorgalmasan tanulom az izlandi nyelvet, de már rájöttem, hogy annyira nem egyszerű. Logikailag hasonló, mint a magyar. Ők is ragokat használnak, hogy megváltoztassák a szavak jelentését. Csak hozzá kell szokni. :)

Ma kerestek az Etiópiai Magyar nagykövetségről. Teljesen jó fejek voltak. Érdeklődtek, hogy minden rendben van-e, nem volt semmi gond a zavargások miatt stb… Megadtak egy ügyeleti és egy magán számot, hogy ha bajban vagyok akkor hívjam nyugodtan. A beszélgetés végén még kávéra is meginvitáltak, abban az esetben, ha Addiszban járok. :)

051 - Ötvenegyedik nap - A tábor

2020.07.07 – kedd

A hétfői bejegyzés jó hosszúra sikeredett ezért a tábor leírását inkább átraktam ide. Szóval, amikor megérkeztünk teljes volt a káosz a táborban.

Egy jó darabig még áram se volt. Némi várakozás után sikerült megtalálni a konténerek kulcsait és elkezdtünk beköltözni.

Ez lesz a lakhelyem 2 hónapig:

Az ágyon a matrac műbőr borítású és úgy nyikorog, mint a veszett fene. :D

A konténerhez tartozik egy vizesblokk is, amin osztoznunk kell a másik supervisorral. Mondjuk túl nagy gondot nem fog jelenteni, mert váltott műszakban leszünk, így nem fogunk találkozni a táborban, csak a fúrásponton. Viszont nincs víz egyelőre ezért nem tudjuk használni.

Fent a fúrásponton van wc, de annyira nem bizalomgerjesztő:

Hétfőn délután 5 után értünk a táborba és addig semmit sem ettem, mert féltem, hogy gond lesz a hasmenéssel. Délután 5-kor viszont már szédelegtem az éhségtől. Hoztunk magunkkal valami szendvicset, amit meg is ettem gyorsan. Szerintem volt benne vaj is meg sajt is, de már szinte nem láttam az éhségtől ezért gondolom a szervezetem felülírta az olyan úri huncutságokat, mint hogy nem igazán szeretem a sajtot meg a vajat. Enni kell és kész. :)

Internet továbbra sincs az egész országban. Nekünk a fúrásponton van közvetlen szatellit kapcsolatunk, amin el tudjuk érni a hálózatot, de annyira nem hasít az internet sebessége. A táborban viszont térerő még sincs.

A telefonom fogta magát és visszaváltott magyar időzónára (térerő híján úgy gondolta, hogy hirtelen elhagytam az országot és teleportáltam Magyarországra) ezért jól el is késtem reggel.

Most már van rendes étkezésünk. Van reggeli, ebéd és vacsora, valamint 10-kor és délután 4-kor kávét szolgálnak fel a fúrásponton. Az ételek korrektek, szinte mindig van legalább 2 féle, amiből lehet választani. Én követem a megszokott módot, mindenből szedek egy kicsit. :)

Ma be lettek indítva a fő generátorok is a fúrásponton és készülődünk a fúrás újraindításához. Pár napon belül talán tudunk is kezdeni.

Az 1 hétnyi internet nélküli élet miatt annyi munka felgyűlt, hogy próbálom utolérni magam, de elég messze vagyok még attól, hogy mindent befejezzek. Egyelőre még nem csinálunk váltott műszakot, mert éjszaka csak karbantartás folyik. Viszont így is mindketten több mint 15 órát voltunk a fúrásponton.

050 - Ötvenedik nap - Utazás

2020.07.06 – hétfő

Meglepő módon semmi nem jött közbe és a mai nap tényleg elindultunk.

Reggel nem mertem semmit enni, csak egy nagy lábas teát ittam. 9 után nem sokkal indultunk.

Indulás előtt lőttem ezt a képet, a helyi építők furfangos technikájáról:

Bepakoltunk a kocsiba, majd átgurultunk a hotelhez, ahol a kenyaiak voltak. Az utolsó sarkon megállított minket az igazi, tipikus bürokrata rendőrjárőr. Nagy pocak, bajusz és mindent ellenőriz. A csomagtartó tele volt táskákkal, elvégre mindhárman több mint egy hónapra pakoltunk be cuccokat. A csávó kipakoltatta az egészet (az út szélére) és minden egyes táskát ki is kellett nyitnunk. Az apró – fél órás – közjáték után végül megérkeztünk a hotelbe.

A hotel parkolójában várakoztunk, amikor láttam, hogy a helyi erők sövényvágó ollóval nyírják szépen a füvet. Ha nem látom nem hiszem el…

Némi fennakadás volt az indulás előtt, mert a kenyaiak egyik embere elveszett. Igen, egy karanténba zárt ember is el tud veszni. Fél óra ajtón való dübörgés után sikerült kirángatni a hapsit a szobájából. Rózsaszín ingben volt és kicsit tántorgott még. Nyilván mindig van legalább egy ember, aki az indulásra csont részegen érkezik…

Ezután végül sikerül elindulni. Addiszban olyan forgalom volt, hogy a 10 járműből álló konvoj szinte rögtön szétszakadt. A sofőrünk valami olyan kacifántos kerülőutat talált, hogy a legdurvább favela közepén is jártunk. Az egyik helyen a helyiek hídpénzt szedtek, azért, hogy áthajthassunk egy rozoga hídon. Nem éreztem túl jól magam, de végül megúsztuk különösebb fennakadás nélkül. Ez volt az a része talán a városnak, amit sosem akartam látni.  Fénykép nincs, mert a telefont eltettette velünk a sofőr.

A városon kívül aztán sikerült összeszednünk a konvojt. Adama után fegyveres kíséretet is kaptunk. Egy terepjáró elől, egy pedig a sor végén. Mi voltunk az utolsó előtti autó. Nem tudom miért, de valahogy nem nyugtatott meg a fegyveresek látványa. Az elmúlt napokban a vidéki városokban épp a katonaság/rendőrség ellen ment a harc és most két terepjárónyi állig felfegyverzett ember kísért minket. Valószínűleg, ha szép csendben elosonunk, senki észre sem vette volna, hogy mi éppen arra járunk, így viszont mindenki minket bámult. Dera településen pl. az összes hivatali épület rommá volt verve, az út szélén volt néhány kiégett tuk-tuk és a város közepén egy komplett barikád füstölgő romjai voltak. Szóval ott komolyan gondolták a helyiek a dolgot.

Egyébként rendesek voltak a katonák, mindig mosolyogtak ránk és integettek mikor elmentek végül. Kicsit olyan volt, mintha nekik lett volna megtiszteltetés, hogy minket kísérhetnek. Érdekes, hogy több nő is volt közöttük. Szintén AK-val felszerelve. :)