Tegnap megérkezett Toby, hogy leváltsa Arnart. Így most én megint visszakerültem nappalos műszakba. Az átállás úgy zajlik, hogy miután reggel bementem aludni, 4 óra alvás után feljöttem a fúrásra és a délután maradékát (kicsit kókadozva) én vittem. Toby pedig pihent estig és ő vitte az éjszakás műszakot. Egy apró technikai malőr miatt még vissza kellett jönnöm a fúráspontra hajnali kettőkor és utána egyszerűen nem tudtam már visszaaludni.
Így most az ájulás határán egyensúlyozok. Viszont ha engedek a kísértésnek és hagyom lebakkanni a fejem, akkor az éjszaka lesz megint kínszenvedés. Így próbálok ébren maradni. Több kevesebb sikerrel. Nem tudom ismeritek e azt az érzést, amikor olvasás közben egyszer csak elkezdenek összefolyni a betűk és elhomályosul minden, aztán egyre sötétebb a külvilág és arra ébred az ember, hogy lefejelte az előtte levő billentyűzetet... :D
Van jó oldala is, hogy új ember érkezett a külvilágból. Mivel a csokoládé készletem gyakorlatilag elpárolgott, gondoskodni kellett az utánpótlásról. Most megint el vagyok látva egy darabig... :D
A mai izlandi csibész kivételesen nem az ételek eltulajdonításával foglalkozik. :D Hurðaskellir, az ajtócsapkodó, aki éjszaka csapkodja az ajtókat felébresztve ezzel az alvó embereket... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése