Az internet minősége megint kritikán aluli. Egyszerűen feljövök éjszakás műszakba és amíg éjfélkor le nem kapcsoljuk a tábort a hálózatról, addig még a leveleimet sem tudom letölteni.
A kenyaiak 7 hónapja nem képesek tenni semmit. Az IT részlegük elvileg már 3 hónapja dolgozik azon, hogy egy szűrőt létrehozzanak, ami meggátolja a streaming szolgáltatók elérését. Egy közepesen képzett IT-s emberkének ez kb. 10 perces munka.
A sávszélesség bővítéséről is több mint 4 hónapja beszélünk. De még mindig jóváhagyásra vár felsőbb szinten.
Ezek után a tábor állandóan le lesz kapcsolva. Majd ha az emberek elkezdenek lázadni, hogy nem tudnak hazatelefonálni, akkor talán lesz változás, de ez így tarthatatlan.
A mosodában is káosz uralkodik. Még mindig nem sikerült megértetni az emberekkel, hogy melyik nap melyik brigádhoz tartozik, holott már minden egyes szoba ajtajára kitettük a mosási rendet. Mondjuk maga a mosoda is hagy némi kívánni valót maga után, mivel legutóbb Arnarral fél órán keresztül cserélgettük a ruháinkat, amit össze-vissza kevertek a mosodában. Annak ellenére, hogy mosózsákban adtam oda nekik, hogy ki se nyissák, hanem abban mossák ki. Nem sikerült...
Egyre több bajunk van a helyi munkaerővel is. A hapsi vígan mossa az arcát és belefújja az orrát az étkezőben elhelyezett csapba (pedig már kiírtuk egy táblára mindenféle nyelven, hogy ne itt mossa az arcát...). A másikra rá kellett szólni, hogy ne köpködje már ki a magokat az étkező padlójára, van tányérja, van szemetes, bármelyik megteszi. És nem értette, hogy mi a problémánk...
Ma takarítottak is a konténerünkben. Estefelé viszont már annyira csípte a por az orromat, hogy felsepertem megint. Csak ennyi koszt gyűjtöttem össze:
És persze az éjszakás műszak még mindig nem kap enni. Vannak olyan dolgok, amiken úgy néz ki, ahogy akkor sem fogunk tudni változtatni, ha a fene fenét eszik akkor sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése