Tegnap annyira nem volt internet, hogy a bejegyzést csak ma tudom közzétenni.
Szóval az elmúlt pár napban elég feszült volt a légkör a táborban. Történ ugyanis, hogy kicsit ráparáztunk erre a vírus témára, köszönhetően az Etióp hatóságok megbízhatóságának. Igazából gondolhattuk volna, hogy valami megint tipikus Etióp módon működik (legalábbis reméltük), de nem mertünk kockáztatni.
A történet úgy indul, hogy legénység váltás volt, és akik mentek haza Kenyába, azokat tesztelni kellett. Megvolt a teszt, másnap útra keltek és Addiszban töltöttek egy napot, várva a repülőre. Közben megjött az eredmény, és egy ember tesztje pozitív lett. Itt még nem volt pánik, neki nyilván ott kellett maradni, nem utazhatott Kenyába és rögtön újra lett tesztelve. Két nap múlva megjött az eredmény, negatív, mehet haza. Viszont itt jött a "csodálatos" ötlet: mivel darukezelő, nagy szükség lenne rá a fúrásponton, ha már úgyis lemaradt a gépről, jöjjön vissza és dolgozzon itt egy hetet, majd menjen haza a következő váltással.
Így is lett, hősünket megint tesztelték, még Addiszban, majd visszajött a táborba és 2 napra be lett zárva (ahogy mindenki aki érkezik). 2 nap alatt nem mutatott tüneteket, megjött az eredménye is, hogy negatív, mehetett dolgozni.
Aztán egy héttel később, amikor ment haza újabb teszt, megint pozitív. Szerencsétlen ember már másodszor kési le a gépét és nem mehet haza. Itt már kezdtünk aggódni, mert 4 tesztből 2 pozitív volt. Csávó rögtön kapott egy új tesztet (5. teszt). És itt kezdődött a felfordulás, mert jött egy eredmény, hogy megint pozitív (később kiderült, hogy itt volt a hiba).
Innentől teljes pánik mód. Össze kellett hívni az egész legénységet, hogy megelőzzük a rémhírek terjedését. Viszont erős szabályok léptek életbe. Mindenkinek maszkot kell viselni, mindenhol, folyamatosan. Étkezésnél nem szedhet magának, hanem a szakácsok szolgáltak ki minket. Az ételt sem lehet az étkezőben elfogyasztani, hanem a saját helységünkben. TV letiltva, nem lehet összegyűlni sehol. Bezártság a bezártságon belül.
Elkezdtük kiszedni azokat az embereket, akikkel közvetlenül együtt dolgozott és elkülönítettük őket. Viszont mivel annyira összezárva élünk itt a táborban, hogy a kontaktkutatás eredménye az lett, hogy mindenkivel érintkezett. Remek...
Viszont itt már kezdett gyanús lenni a dolog, mert senki nem mutatott tüneteket (160 ember él a táborban...), ezért elkezdtünk visszafelé is nyomozni, hogy pontosan melyik eredmény melyik teszthez tartozik (először itt csak felhívják telefonon a tábori "egészségügyi" emberkét majd jóval később kapunk papírt is a teszt eredményéről).
Szóval kiderült, hogy 4. teszt eredménye nem pozitív, csak nem egyértelmű. Ezért fogták a maradék mintát (amit ki tudja, hogyan tároltak) és csináltak vele még egy tesztet (ennek az eredményét hittük mi az 5. teszt eredményének). Aminek pozitív lett az eredménye, viszont nem hiteles így. Közben megérkezett az 5 teszt valódi eredménye, ami negatív. Hogy biztosra menjünk, leteszteltük megint a hapsit (6. teszt) valamint a legközelebbi kontaktokat (5 ember). Ezek mind negatívok lettek és így végre elmúlt a para.
Köszönjük tehát a hatóságoknak, hogy küldözgetnek mindenféle eredményt, különösebb magyarázkodás nélkül. Köszönjük az egy hét bizonytalanságot (már a tábor kiürítésének a szervezését is megkezdtük, ha kiderül, hogy tömeges fertőzéssel van dolgunk. A legjobb hír, hogy mehettünk volna egy Etióp karantén központba. Hurrá....). Köszönheti szegény darukezelő, hogy 2 héten belül 6 tesztet végeztek el rajta (gondolom nem maradt semmi az orrából, mert errefelé különösen nagy méretű pálcikával nyúlnak fel az ember agyáig és egyáltalán nem finomkodnak. Tapasztaltam...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése