129 - Száz-huszonkilencedik nap - Nem egy nap az egy nap

Tegnap kissé elhamarkodottan írtam az egynapos betegségről. Ilyen bevezető után azért várható, hogy nem volt egyszerű éjszakám. Újfent.

A terv ugye az volt, hogy egész nap nyomom magamba a c-vitamint, majd este megküldöm egy kis pálinkával. Valószínűleg ott volt a hiba, hogy a rengeteg aszkorbinsav miatt iszonyatos savtermelésbe kezdett a gyomrom és amikor meglocsoltam a pálinkával mindez fúzióra lépett a vacsorára elfogyasztott párolt káposztával és végzetes láncreakciót indított be.

Éjfél körül arra ébredtem, hogy marja a gyomorsav a torkomat. Gyorsan ittam egy kis vizet és mivel éreztem, hogy fel vagyok puffadva, kimentem a wc-re könnyíteni magamon. Nos, nem úgy sikerült, ahogy terveztem, az input oldalon robbanásszerű kiáramlás indult meg (ennyire cizelláltan se írtam még körbe, azt, hogy hánytam mint a kefekötő, de hát a fúrási szakzsargont csak használni kell...). 

Miután elcsendesedett a háborgás valamennyire a gyomromban visszafeküdtem aludni, de jó, ha 1 órát aludtam reggelig, mert minden egyes fordulásra átrendeződött a beltartalmam és iszonyatosan fájt mindenem.

Reggel úgy ébredtem, mint aki egy vámpírral töltötte az éjszakát. Szerencsére volt főtt krumpli reggelire, abból kb. 2 db-t ha meg tudtam enni. Ittam hozzá egy teát, szigorúan citrom nélkül. Ebédre már 3 db kis puffancs szerű zsemlét is sikerült megennem.

Ma este nyilván nem fogok a pálinkával próbálkozni. :D

Egyéb híreink:

A 12 órás műszakot annak ellenére le kell nyomnom, hogy úgy érzem magam, mint akin áthajtott majd ráparkolt egy úthenger, mivel nincs senki, aki megcsinálná helyettem. A nap annyira erősen tűz, hogy már második alkalommal ég vörösre a tarkóm és a nyakam a naptej ellenére (nyilván ez sem segít az esti pihenésben...).

Szóval ma fabrikáltam egy lebenyeget a sisakomra, hogy takarja a tarkómat. Azért nem hülyék a sivatagi népek. Viszlát napégés! :D