2020. október 2., péntek

114 - Száz-tizennegyedik nap - Edison

Még a 101. napi bejegyzésben írtam arról, hogy küzdünk a túlnyomásos gőzzónával, mint süni a jégen. Mostanra biztossá vált, hogy nem sikerült eltömítenünk semmivel. Egyszerűen bármivel próbálkoztunk nem sikerült.

Most úgy döntöttünk, hogy egy béléscsővel fogjuk elzárni a réteget. Ennek a cementezése szintén kihívás lesz, de több esélyünk van rá. Ez nem azt jelenti, hogy felhagyjuk a kutat, csak az eredeti tervek helyett egy kicsit másként kell kialakítani.

Erről jutott eszembe egy Edison idézet: Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható. Nos, kb. mi is így vagyunk vele.

Csak hogy érzékelni lehessen a túlnyomásos zóna méretét az utolsó, szám szerint 33. dugózási kísérlet során benyomtunk a lyukba 12 köbméter kavicsot, 30 köbméter furadékot majd utána küldtünk rögtön 60 köbméter cementet. És mindezek után ugyanott találtuk az üreg alját, ahol előtte. Szóval az összes benyomott anyagot elnyelt a réteg (elnyelte a föld, hehe...). Vajon mekkora üreg lehet ott?

Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem hasznosítjuk ezt a réteget. Végül is gőz is van, nyomás és utánpótlás is van. Egyszerű, túl hideg. A jelenlegi hőmérsékletnél jóval magasabbat keresünk. A mostani réteg maximum egy bináris erőműhöz elegendő hőmérsékletű. A bináris erőművekben a a föld mélyéről felhozott egy munkaközeget melegít fel és a munkaközeg hajtja a turbinákat. A mi célunk a "flash" típusú erőmű, ahol közvetlenül a gőz hajtja a turbinákat. Magasabb hőmérséklet = több energia.

Ha valakit érdekel, itt olvashat bővebben a geotermikus erőművek típusairól.

Attól függetlenül, hogy hidegnek bizonyult ez a zóna, azért még képes volt meglepetéseket okozni:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése