2020. október 23., péntek

135 & 136 - Száz-harmincötödik és -hatodik nap - Hazautazás

Tegnap egy kicsit kaotikusra sikerült a nap. A kút megint elkezdett gőzt okádni magából és eltartott egy ideig, amíg sikerült megfékeznünk.

Továbbá, szerintem Etiópia megérezte, hogy megyek haza, mert napközben olyan hasmenésem lett amit még eddig nem tapasztaltam (pedig az első itt töltött hónap során azért elég sok mindent átéltem... :D )

Szóval az ország még mindig nem ereszt. Most fél óránként a wc-re rohangálok. Beszedtem már szinte az összes hasfogó és/vagy fertőtlenítő szeremet, de eddig nem használt.

Még jó, hogy ma egy 5 órás autóút vár rám az Etióp vadonon keresztül, ahol persze nincs wc útközben. Majd egy 9 órás repülőút, először Isztambulba majd Budapestre. Szóval biztos, hogy kalandos lesz... :D

Egy időre megint elköszönök és majd kb 1 hónap múlva folytatom a bejegyzések írását. Kivétel, ha ma délután/este történik még valami érdekes. Arról majd beszámolok.

És akkor a szokásos Malév szignál:



2020. október 22., csütörtök

134 - Száz-harmincnegyedik nap - Nagy dolgok

Ma egész nap csőfejet szereltünk (mondjuk a többes szám egy kicsit túlzás, mert a kenyaiak dolgoztak én meg irányítottam őket...). Sokan úgy tartják, hogy a fúrás egyszerű dolog. Csak egy lyukat kell fúrni a földbe és készen is van. Bárki meg tudja csinálni... :D

Nos, szerintem nem így van és kiválóan reprezentálja ezt a Dunning-Kruger hatást bemutató grafikon:

A csőfej szerelés is a fúrás szerves része. Nem egyszerű munka, elsősorban az elemek mérete miatt:

Ezen kívül meg kell húzni az összes csavart. A képen még nincs fenn az össze elem, de a nap végére a srácoknak 92 db csavart kellett meghúzniuk. A csavarok 55-ös méretűek és a meghúzási módjuk az, hogy addig ütik a kulcsot egy 10 kilós kalapáccsal amíg elég szoros nem lesz. Kimerítő munka.


(továbbá felhívnám a figyelmet a kép sarkában álldogáló öltönynadrágot és inget viselő safety-s bácsira.... :D :D :D ) 


2020. október 21., szerda

133 - Száz-harmincharmadik nap - Megoldások

Szeretem a kenyaiak munkához való hozzáállását, mert megoldás centrikusak. Ha valami elromlik és éppen nincs megfelelő alkatrész hozzá, akkor valamilyen módon megpróbálják megkerülni a problémát. Mondjuk ez azért néha vicces dolgokat eredményez:


Az egyik darukezelő nem volt éppen ügyes és beletolatott ebbe a cementszállító kamionba.  Az ellensúly meg szépen kiverte az egész szélvédőt. Nem dicsérték meg érte. A megoldás viszont briliáns! :D

Új hobbink van. Valaki talált egy csatornát a tévén, ahol folyamatosan nyomják a régi Jackie Chan, Jet Li filmeket, ezért most ebéd közben azt szoktuk nézni. :D magamtól biztosan nem kezdenék bele de így ebédhez háttérzajként tökéletes... :D



 

2020. október 20., kedd

132 - Száz-harminckettedik nap - Nem egér...

Ma reggelre a szigetlakó kolléga elfogta az egeret. Csakhogy nem egér volt, hanem egy viszonylag jól megtermett patkány... 

Az érzelmi hullámvasút most elmaradt, mert nem én nyírtam ki a rágcsálót... :D


A kis antilopok egyre bátrabbak, most már simán ugrálnak az autó előtt és ha kell, akár pózolnak is...


Hála a kávéfőzőnek most már kellemes kávéillat lengi be az iroda levegőjét. Sikerült beszerezni az ország legjobb kávéjából is 2 csomagot, így most el leszünk látva egy darabig és nem szorulunk rá a mocsárízű kávéra. :D





2020. október 19., hétfő

131 - Száz-harmincegyedik nap - Kávéfőző

 Ma lett normális kávéfőzőnk. Viszlát bentonitos, mocsár ízű kávé! :D

A kávéfőző egyébként Idrisé. Véletlenül került elő, egy beszélgetés során merült fel, hogy van neki kotyogós kávéfőzője csak úgy gondolta, hogy zavarna minket a kávé illat a konténerben és ezért tartotta lenn a táborban. Ebben a pillanatban azért meg tudtam volna fojtani...


Ma kaptunk új zuhanyfüggönyt is. Nem tudom mi volta a baj a régivel, de a takarító bácsi szerint ki kell cserélni. Kicsit félreértettem, hogy mit akar, mert először a kezébe nyomtam az ágynemű huzatomat, de legalább abból is friss van a szobámban. Az új zuhanyfüggöny szép virágmintás és van rajta egy bazi nagy lyuk. Szerintem ezt már direkt csinálják. Fenn kell tartani a látszatát, hogy ebben az országban semmi sem működik rendesen.... :D



2020. október 18., vasárnap

130 - Száz-harmincadik nap - Újabb egér

Nem akarom elkiabálni, de ma már egészen jól voltam. Se hányás, se hasmenés, se láz, semmi. :D

Viszont valószínűleg újabb egerünk van. A kolléga este itt hagyott egy kis sütit lefóliázva és reggel így találtam meg:

Szóval ha nem egy sütikedvelő kígyóval van dolgunk, akkor nagy valószínűséggel újabb egerünk van. És itt jön a morális dilemma, hogy mit csináljak vele. Szerencsére már nappalos műszakban vagyok és nemsokára megyek is haza, szóval talán nem kell aggódnom, hogy ismét szembekerülök a kis rágcsálóval.

Más. Mostanában azt vettük észre, hogy egyre nehezebben telnek fel a tartályaink vízzel. A végére már gyorsabban ürült ki a tartálysor mintsem, hogy fel tudtuk volna tölteni. Ami érdekes, mert egy 6" csövön keresztül jön a víz, szóval bőven elégnek kellett volna lennie. Fogtuk és szétszedtük a csövet és lám, egy bazi nagy kő jött ki belőle (a mérőszalag felső sora " az alsó cm-ben). Eltettem a követ szuvenírnek. Ha belefér a táskámba, hazaviszem. Jó lesz papírnehezéknek. :D  


2020. október 17., szombat

129 - Száz-huszonkilencedik nap - Nem egy nap az egy nap

Tegnap kissé elhamarkodottan írtam az egynapos betegségről. Ilyen bevezető után azért várható, hogy nem volt egyszerű éjszakám. Újfent.

A terv ugye az volt, hogy egész nap nyomom magamba a c-vitamint, majd este megküldöm egy kis pálinkával. Valószínűleg ott volt a hiba, hogy a rengeteg aszkorbinsav miatt iszonyatos savtermelésbe kezdett a gyomrom és amikor meglocsoltam a pálinkával mindez fúzióra lépett a vacsorára elfogyasztott párolt káposztával és végzetes láncreakciót indított be.

Éjfél körül arra ébredtem, hogy marja a gyomorsav a torkomat. Gyorsan ittam egy kis vizet és mivel éreztem, hogy fel vagyok puffadva, kimentem a wc-re könnyíteni magamon. Nos, nem úgy sikerült, ahogy terveztem, az input oldalon robbanásszerű kiáramlás indult meg (ennyire cizelláltan se írtam még körbe, azt, hogy hánytam mint a kefekötő, de hát a fúrási szakzsargont csak használni kell...). 

Miután elcsendesedett a háborgás valamennyire a gyomromban visszafeküdtem aludni, de jó, ha 1 órát aludtam reggelig, mert minden egyes fordulásra átrendeződött a beltartalmam és iszonyatosan fájt mindenem.

Reggel úgy ébredtem, mint aki egy vámpírral töltötte az éjszakát. Szerencsére volt főtt krumpli reggelire, abból kb. 2 db-t ha meg tudtam enni. Ittam hozzá egy teát, szigorúan citrom nélkül. Ebédre már 3 db kis puffancs szerű zsemlét is sikerült megennem.

Ma este nyilván nem fogok a pálinkával próbálkozni. :D

Egyéb híreink:

A 12 órás műszakot annak ellenére le kell nyomnom, hogy úgy érzem magam, mint akin áthajtott majd ráparkolt egy úthenger, mivel nincs senki, aki megcsinálná helyettem. A nap annyira erősen tűz, hogy már második alkalommal ég vörösre a tarkóm és a nyakam a naptej ellenére (nyilván ez sem segít az esti pihenésben...).

Szóval ma fabrikáltam egy lebenyeget a sisakomra, hogy takarja a tarkómat. Azért nem hülyék a sivatagi népek. Viszlát napégés! :D



2020. október 16., péntek

128 - Száz-huszonnyolcadik nap - 1 napos betegség

Borzalmas éjszakám volt, de legalább jobban vagyok. Este vagy arra ébredtem, hogy a hideg ráz, vagy pedig verítékben fürödve forgolódtam csak. Nem sokat aludtam.

Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki megszűnt a lázam. Ma már a végtagjaim se fájtak. A c-vitamint nyomatom rendületlenül és szerintem este megismétlem a pálinka kúrát.

Évente egyszer szoktam beteg lenni, ünnepek előtt, 1 napig. Ez most pont olyan volt. Úgy látszik idén hamarabb jött a karácsony. :D (mondjuk más, kellemesebb ajándékot is el tudok képzelni...).

Közben kaptam pár légi felvételt a környékről. Elég jelentős a különbség a száraz és az esős évszak között. :D

A "zöldebb" kép még azelőtt készült, hogy megkezdődött volna bármilyen építkezés.

Ez a kép a száraz évszak végén készült (idén február), amikor már itt volt a berendezés.


127 - Száz-huszonhetedik nap - Beteg vagyok

Beteg vagyok. A tegnapi látogatás után úgy ébredtem, hogy kapar a torkom. Ez még nem lett volna nagy probléma, de napközben éreztem, hogy lázas vagyok. Hiába süt a nap és meleg van, pulóverben ültem a konténerben, mert fáztam. 

Délután kezdődtek a végtagfájdalmak. Gondolkodtam rajta, hogy lemegyek a egészségügyi sráchoz, de neki összesen egy fondendoszkópja van. Meg tudja hallgatni a mellkasomat és kész. Max annyit mond, hogy ja, tényleg beteg vagy. Nem vagyunk előrébb. Meg amúgy sem bízom benne. Valami törzsi házi kuruzsló lehet. :D

Egész nap nyomtam magamba a c-vitamint, mert az legalább van nálam aszkorbinsav formájában (a teámba szoktam tenni citromlé helyett).

Estére már eléggé cefetül voltam. A vacsorából szinte semmit nem ettem, mert közben megjött a hányinger is. Szagokat mondjuk érzek, ez biztató.

Mivel semmi gyógyszer nincs a területen, az ősi gyógymódhoz fordultam. Mert ugye mit csinál a magyar ember ha beteg? Fokhagymát eszik, pálinkát iszik, papot hív és ha ezek egyike sem segít, akkor esetleg elmegy orvoshoz... 

Van még némi fájdalomcsillapítóm, de ibuprofen tartalmú, ami csillapítja a lázat is. Úgy vagyok vele, hogy lehet hogy ritka rosszul leszek, de amíg nem túl magas a lázam, addig hagy tegye a természet a dolgát. 

Szóval este zuhanyzás után fogtam magam és megpróbáltam pálinkával öblögetni. Rossz ötlet. Nagyon rossz ötlet. Miután megküzdöttem visszafelé kívánkozó pálinkával és megnyugodott a gyomrom inkább csak simán ittam és próbáltam nem inni utána vizet, hogy hagy fertőtlenítse egy kicsit a torkomat. 

Tudom mit gondoltok, a táborban tilos az alkohol, akkor mit keres nálam pálinka? Hát, pont az ilyen esetekre. Összesen kb. 3 dl van belőle, szóval egy tisztességes berúgáshoz nagyon kevés.

Szóval, telenyomtam magam c-vitaminnal, leöblítettem pálinkával, feltoltam a klímát 25 °C-ra és lefeküdtem aludni. A takarót felhúztam az orromig aztán meglátjuk mi lesz holnap.

126 - Száz-huszonhatodik nap - Nagykövet

Ma meglátogatott minket egy nagykövet. Nagyrészt akaratunk ellenére. 

Nem kevés munkába került felépíteni egy teljesen elszigetelt tábort. Nem kevés munkába került rávenni az embereket, hogy tartsák be az előírásokat. És persze mindenkinek kényelmetlen, hogy bezárva kell élnünk, nem lehet mászkálni.

Erre jön ez a csávó, és minden szabályunkat felrúgja. Nem hajlandó tesztet csináltatni, nem volt elkülönítve 48 óráig, mondván, csak egy rövid látogatásra érkezik. Nagyon nem voltam boldog emiatt és elég zajosan elleneztem (mellesleg nem voltam ezzel egyedül). Viszont onnan jön a pénz, be kell engedni nincs mese. Köszönjük szépen. Felköpünk és aláállunk.

Amikor megérkezett a kíséretével együtt, első kérdés: nincs kávé? Szeretné használni a wc-t. Remek. Egyből felrúgunk még pár szabályt. Be lett engedve a wc-re, de a takarító személyzet agybajt kapott, mert fertőtleníthettek mindent utána.

Majd miután vége lett az első biztonsági eligazításnak, jött oda a hapsi beszélgetni. Közel. Én meg csak hátráltam. Mondtam neki, hogy tessék tartani a távolságot. Komolyan, én nem értem, hogy egyes emberek ennyire nem képesek gondolkodni?


Később felmentünk a fúráshoz. A munkapadra nem akartuk felengedni őket, de csak kiharcolták, hogy felmehessenek. Én ekkor már lélekben feladtam az ellenállást. Ha mindenáron meg akarjuk erőszakolni magunkat, akkor hamarabb vége lesz, ha nem állok ellen...

Végül az egy órásnak ígért látogatás több mint 3 órásra nyúlt. Egyesek szerint felnőttként viselkedtem, mert nem szóltam be senkinek. Szerintem megalkuvó lettem...

125 - Száz-huszonötödik nap - Szafari

 Ahogy pár bejegyzéssel előbb fejtegettem, most, hogy kezd beütni a száraz évszak egyre több állat jelenik meg a fúrás körül.

Most már mindennapos vendégek a páviánok:


Meg az apró antilopok (szassza):


És előkerültek a rovarok is:



2020. október 12., hétfő

124 - Száz-huszonnegyedik nap - Apró örömök

Úgy élvezem, hogy végre nappalos műszakban dolgozok. Egyrészt világos van a munkaidő alatt és este is jóval csendesebb a tábor, lehet normálisan aludni és nem kell a füldugóval szenvedni. Hogy miért szenvedés? Próbáltál már úgy aludni, hogy két műanyag vacak áll ki a füledből? Nem egyszerű. Háton fekvés és semmi forgolódás. Nem pihentető... :D

Étkezések terén is jóval változatosabb, mivel a reggeli és a vacsora mindig ugyanaz, csak az ebédet variálják. Ma ez a hamburger-szerűség volt lencsével. :D

Meglepve láttam, hogy van egy virágunk is. Tudom, hogy a növények nagy túlélők, de valószínűleg ez a környezet még ennek a szerencsétlen palántának is túl kemény és nem fogja sokáig húzni... :D

2020. október 11., vasárnap

122 - 123 - Száz-huszonkettedik és száz-huszonharmadik nap - Internet gondok, megint

Olyan gyalázatos az internet sebessége, hogy a tegnapi bejegyzéshez tartozó 3 képet ma estére sikerült feltöltenem. Szóval ez lenne a tegnapi bejegyzés:

Ma a délelőtti kávé ideje alatt megpróbáltam megörökíteni, azt, ahogy szürcsöljük éppen az energiát adó fekete löttyöt. Nem teljesen sikerült.

1. próbálkozás:

2. próbálkozás:

Végül harmadikra sikerült. :D


Ma a normál munkamenet mellett egy kicsit a konténerünket alakítottuk át. Az íróasztalunkat gondolom az apró kínaiakhoz méretezték, mert kb 50 cm hely volt a fiók alatt az ember lábának. Szóval a fióknak mennie kellett. Némi küzdelem után azért sikerül eltávolítani. :D



2020. október 9., péntek

121 - Száz-huszonegyedik nap - Váltás

Ma mozgalmas napunk volt. Végre vége az éjszakás műszakoknak, holnaptól nappalos műszakban dolgozom. Ez azzal járt, hogy reggel bementem lefeküdni, de délután 1-re már fel kellett jönnöm a fúráspontra, hogy a kolléga tudjon aludni az ő éjszakás műszakja előtt.

A bökkenő csak az, hogy a kenyaiak is ma cseréltek legénységet és napközben a 35 hazautazó ember nem volt éppen csendes. Mondjuk meg tudom érteni őket is, mert ők 114 napot húztak le egyben. Mindenesetre szinte semmit sem tudtam aludni. (így legalább a felkeléssel nem kellet bajlódni...)

Reggel még beugrottam a mosodába a ruháimért és meglepve tapasztaltam, hogy 4 pólóból 3-at elhagytak. Igazából úgy néz ki, hogy senki sem tartja be a mosoda által kiírt rendszert, mindenki akkor adja le a ruháit amikor csak akarja. Mondtam nekik, hogy majd délután visszajövök, addig kerítsék elő a hiányzó ruháimat különben balhé lesz. 

Aztán megérkezett az új legénység. Ekkora felhajtást még életemben nem láttam egy egyszerű váltáshoz.

Az újonnan érkezőknek meg kellett ismerkedniük a szabályokkal, szóval kaptak egy alapos fejtágítást arról, hogy mit nem szabad csinálni.

Közben a macskák boldogan birtokba vették az érkezettek táskáit... :D

Még adós voltam egy képpel az autóról napfényben. Íme:

És a mosodának is sikerült előkerítenie az összes ruhámat. Most pedig megyek aludni, mert mindjárt lebukik a fejem, annyira álmos vagyok.

2020. október 8., csütörtök

120 - Száz-huszadik nap - Hilux

Ma új autót kaptunk. És tényleg vadonat új. Megvan az "újautó" illat belül, és kb 200 km van benne összesen. Egyébként az autóknak már a projekt elején meg kellett volna érkezni (értsd: január), csak hát Afrikában semmi sem megy egyszerűen. Még jó, hogy csúszott minden amikor márciusban le kellett állítani a fúrást. Most már majdnem készen lennénk mindennel és akkor meg minek az autó? :D

(tudom nem a legjobb kép, de még mindig éjszakás vagyok így nem nagyon látom a napfényt...)

Magával a fúrással haladunk előre szépen. Tegnap kicsit meglepett minket a kút, beindult és kiokádott némi gőzt, mire sikerült elzárnunk:


2020. október 7., szerda

119 - Száz-tizenkilencedik nap - Róka koma

Holnap csütörtök, megint burrito nap. Ismét megpróbálkozok felkelni, hogy ebédeljek egyet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e.

Kiderült, hogy a csütörtök egyben mosás nap is számunkra. Anno  volt nálunk valami egészségügyi hatóság, aki arról döntött, hogy karanténnak lehet e minősíteni a tábort. Mivel igent mondtak így nem kell 2 hetet a fővárosban tölteni, hanem itt tölthetjük el bezártságunkat. Az ő egyik javaslatuk volt, hogy az egészségügyi személyzet (értsd: 2 fő) ruháit külön mossuk a többiekétől. Egyszerűen csak egy napot kellett volna kijelölni, amikor csak az ő cuccaikat tisztítják, de mint már megszokhattuk az ittenieknek sajátos a gondolkodása. Szóval felosztották az egész hetet. Nem sikerül igazán, mert 5-ünknek az egész csütörtök a rendelkezésünkre áll. 80 kenyai viszont megkapta a hétfőt és a keddet. Szóval ők egy kicsit szűkösen vannak. Gondolom majd alakítanak rajta, de itt is látszik, hogy az előre gondolkodás és a tervezés nem az erőssége a helyieknek. :D

Estefelé újabb állatkát láttam az út mellett és némi keresgélés után meg is találtam, hogy mi lehetett. Denevérfülű róka. :D (a hivatalos magyar neve lapátfülű róka vagy kanálfülű kutya, de az angol neve a "Bat-eared fox", szóval szerintem inkább denevér).

Némi olvasgatás után azt is megtudtam, hogy a nagy fülek a hőháztartásában játszanak szerepet és nem a tájékozódásban. Gondolom lassan kezd véget érni az esős évszak (már egyhuzamban volt 3 napsütéses napunk) és húzódnak az állatok is egyre közelebb. Kíváncsi vagyok mi lesz itt január, február táján, amikor már mindent kietlen és kopár lesz, viszont itt lesz a mi kis víztározónk. Gyanítom majd tobzódni fog az élővilág. 

2020. október 6., kedd

118 - Száz-tizennyolcadik nap - Tea és maszk

Amikor június elején 2 hétre bezártak a Skylight hotelbe, néha kértem, hogy hozzanak fel a reggelihez teafilter és általában kaptam egy marékkal. Ez a készlet nagyon jó szolgálatot tett most, mert mielőtt elindultuk a fúráspontra nem volt időm beugrani az apartman aljában lévő kisboltba, hogy vegyek utánpótlást. 

Hiába említettem meg többször az ellátást végzőknek, hogy kérjenek ilyen sima fekete teát a következő szállítmányba, mindig csak fahéjas vagy gyömbéres teát hoznak. Azt meg igya az, akinek...

Szóval már csak ennyi maradt:

Viszont Sigurgeir hazautazott Izlandra és Yitem váltotta itt a fúráson és szerencsére szerzett nekem teát. Így most van egy elég jó kis készlet:

Úgy látszik a 2020-as és repi ajándéka a maszk lesz. Kaptunk mi is egyet a TMGO-tól:

Szép fekete. Bár azt nem tudom miért pont ezt a színt sikerült választani. Bár lennének ötleteim, de azt nem írhatom le... :D

Tovább tanulgatom az izlandi nyelvet. Most épp a hét napjainál tartok. Teljesen logikus, mert a kedd az a þridjudagur, ami harmadik napot jelent. A szerda legalább logikus, az hétközép napja, miðvikudagur. Nyilván csütörtök az az ötödik nap, fimmtudagur. Teljesen logikus, nem?

2020. október 5., hétfő

117 - Vízhiány

Most aztán tényleg berágtam a helyiekre. Az egész úgy kezdődött, a hétvégén valami ünnep volt, ezért nem volt vízszállítás. Nyilván elfogyott, mert a tartályaink arra elegendőek, hogy kb 1-2 napnyi vizet tároljunk. Egyébként a közel 170 ember napi fogyasztása majdnem 20 köbméter.

Szóval nem volt víz, mert amint vészesen fogyni kezdett, a konténereket megint lezárták és csak a konyha kapott tiszta vizet.

Viszont van egy csővezetékünk, amely a fúráshoz szükséges vizet szállítja. Ez nem tisztított víz, de már majdnem készen van a saját kis víztisztító egységünk, ami a tábor számára majd szűri és tisztítja a vizet. És így nem fogunk a vízszállítók szeszélyétől függeni. A tisztító már félig készen van, a vizet már tudja szűrni, csak még valami végső lépcső hiányzik. A lényeg, hogy kitalálták, hogy a szűrt víz az a wc-hez és zuhanyzáshoz tökéletesen alkalmas. Ezért, hogy enyhítsük a vízhiányt, a szűrés utáni víz rá lett kapcsolva a konténerek hálózatára.

Csakhogy a szűrők valahol eresztettek, és spriccelt a víz körülöttük. És mit csinál erre a nagyokos?  Anélkül, hogy megkérdezné a vízhálózatért felelős mérnököt (aki egyébként ott volt a táborban), kiiktatja a szűrőket. Így a szűretlen, fertőzött víz ment mindenkinek a konténerébe. 

Ilyen vizünk van jelenleg:

Most úgy állunk, hogy amíg nem fertőtlenítik a rendszert és nem hozzák helyre a szűrőket, nem fogunk tudni zuhanyozni.  Kicsit kellemetlen, mert a hétvégi akadozó vízellátás miatt már 2 napja nem zuhanyoztam és ezek szerint egy darabig még nem is fogok. :(

2020. október 4., vasárnap

116 - Telihold

Úgy érzem be kell szereznem egy viszonylag normális fényképezőgépet. Itt jelenleg telihold van (pont úgy, mint a világ többi részén, bármilyen meglepő is... :D ) és elég jó képeket lehetne csinálni. A telefonommal sajnos csak ennyire futotta:


A nappal nem kedvez a fényképezésnek, akkor általában ilyen az idő:

Sok érdekesség nem történt. Mivel vasárnap van, ma volt a szokásos hússütés. Hoztam magammal pár üveg Ajvárt meg Erős Pistát és azt kiraktuk a húsok mellé. Az Erős Pista nagy sikert aratott így most legközelebb is hoznom kell magammal. :D

Emellett hoztam még Dunakavicsot. Ezt ítéltem a leginkább magyar édességnek. (Túró rudit nyilván nem hozok, mert megromlik...). 

És kiderült, hogy itt még a wc-papír gyártáshoz is mérnöki tevékenységre van szükség:



2020. október 3., szombat

115 - Száz-tizenötödik nap - Kígyók

Ma délután a víztározónk körül szolgálatot teljesítő őreinknek ki kellett költözniük a kis bódéjukból, mert valami ménkű nagy kígyó elfoglalta azt. Először jót nevettem a történeten, de amikor megláttam, ahogy az őrök tanácstalanul álldogálnak a bódé körül gondoltam, hogy komoly az ügy. Ők helyiek és már hozzászoktak, hogy hogyan kell kezelni az itteni állatokat. Ha ők se nagyon mernek szórakozni azzal, ami a bódéba befészkelte magát akkor tényleg komoly lehet.

Estére kaptunk egy listát arról, hogy milyen kígyók fordulnak elő itt és leírást is róluk. Az a poén, hogy nem szakirodalom alapján lett a lista összeállítva, hanem még a száraz évszakban és az esős évszak elején átfésülték itt a projekt területét és ezeket találták. Hát, nem szívderítő.

  1. Sziklapiton: nem mérges, de akár 6 méteresre is megnőhet. A leírás szerint nem kell aggódni, mert ritkán nő meg 3 méternél nagyobbra. Köszi.

  2. Barna házi kígyó: nem mérges, max 1,2 m. Ez tényleg nem gond.

  3. Csíkos etiópiai kígyó (nem találtam rá magyar nevet, ez az angol szó szerinti fordítása). Nem mérges, csak megfojtja áldozatát. Biztató.

  4. Sandford etióp kígyója. No, ember legyen aki ezt megkülönbözteti az előzőtől... Egyébként annak valami változata, ami minimálisan tér el tőle. Szerencsére ez sem mérges...

  5. Cape file snake. Ennek se találtam magyar nevet és a szabadon fordított (ferdített? :D ) köpenyes reszelő kígyó hülyén hangzik. :D Nem mérges. Haladunk, eddig ötből egy potenciálisan veszélyes. 

  6. Geoffroy's racer. Mi ez, valami versenyző kígyó? Mivel nem írják, hogy mérgező lenne, úgy veszem, hogy nem az. :D 

  7. Etióp kampós orrú kígyó. Hát, ezzel lehetne viccelődni, de valószínűleg a blog végét jelentené, antiszemita megjegyzésekért. :D Ehhez sincs kifejezetten odaírva, hogy mérges, ezért úgy veszem, hogy nem az.

  8. White-lipped herald snake. Fehérajkú hírnök kígyó. Na jó, ki nevezi el ezeket az állatokat? 

  9. Boomslang. Ohhó, ez már 4 halálfejes kígyó. Kezd érdekes lenni a lista. Egyébként várom a megfejtéseket a kígyó magyar nevére. Csattanómaszlag? Ja nem, az a növény...

  10. Afrikai száguldó sikló. Ez a gyorsasága miatt veszélyes? 

  11. Szürkehasú fűkígyó. Esküszöm nem én találom ki ezeket a neveket...

  12. Fekete mamba. No, ezt nem kell bemutatni. Ez 5 halálfejes kígyó. Egyébként a szája fekete belülről és innen ered a neve... 

  13. Egyiptomi kobra. Azt hiszem ehhez sem kell magyarázatot fűzni, 4 halálfejes kígyó...

  14. Rhombic night adder. Szerintem ez rombuszfejű vipera, vagy éjszakai vipera lehet. A google translate szerint "rombikus éjszakai összeadó". Bár az előzőekben listázott kígyók neve alapján még akár lehetne is... :D Ez is 3 halálfejet kapott az értékelés során.

  15. Puffogó vipera. Erről már olvastam. Azt nem tudom hogy hol, valószínűleg egy Gerald Durrel könyvben. Ez is 4 halálfejes. Miért is ne...
A végső arány 15/6. Nem is rossz. Viszont tekintve, hogy semmilyen ellenméreg nincs a táborban és a legközelebbi kórházat elérni legalább másfél óra annyira nem rózsás a helyzetünk. De nekiláttunk beszerezni az ellenmérgeket. Úgy látszik eddig elsikkadt valahogy...

Ja, és megint nincs víz. Szerintem át fogok állni arra, hogy csak 2 naponta zuhanyzok, mert nagyjából minden második nap van víz...