Megérkeztem

Mivel nem először járok Etiópiában , nagyjából tudtam, hogy mire számítsak. Első alkalommal nagyon nagy volt a kultúrsokk hatása. Most már nem annyira.

Addis hozta azt a túlzsúfolt, nyomorult hangulatot, mint legutóbb. Szerencsére, most nem ott fogok lakni.

A közlekedésnek nevezett káoszban nem óhajtottam részt venni (szerintem öngyilkosság itt nem helyiként vezetni), így a sofőr már ott várt a reptéren. Efriom nagyon jó arc volt. Amint elértük Addis egyik leglepukkantabb részét, benyomta maximum hangerőn Bob Marleyt és bőszen magyarázta, hogy itt ez nagyon népszerű. 

Egy özönvíz előtti Toyotával csapattuk. Szegény autó kb 60 km/h maximum sebességre volt képes, ennek ellenére nem mozdultunk ki a belső sávból. Még akkor sem, amikor egy katonákkal megrakott teherautó villogott a hátunk mögött.  Efriom kemény. :D

A táj útközben hozzá a szavanna sztereotípiát:

Szóval  Adama csak 50-60 km-re van Addistól, de nekünk 2 órába telt abszolválni a távolságot. 

Adama sokkal jobban tetszik. Nincs annyira beépítve, több a zöld felület.

Itt lakok:

És a szobám:

Azért a dolgok hektikusan működnek errefelé. Van a közelben valahol egy nagy generátor. Ha hallom, hogy bekapcsol, akkor tudom, hogy 20 percig nem lesz internet. :)

Lementem vacsorázni és meglepve tapasztaltam, hogy az étel csak Addisban drága. Ott egy nem túl előkelő étteremben 700 birrt fizettem egy steakért.  Itt egy steak, 2 liter víz és 2 sör került 270-be. Szóval éhen halni nem fogok. Van pizzájuk is  holnap megkóstolom. :D

A vacsora:

És akkor alvás. Van malária háló a szobában, de fogalmam sincs, hogy hogyan  kell hasznalni: