A mai nap sok érdekesség nem történt. Még mindig köd van, és vacak idő. Találtam egy hőmérőt, eddig kb. 10 fokra saccoltam a hőmérsékletet. De nem, 8 fok volt napközben.
A hétfőnként vásár van a fúráshoz legközelebb eső településen (Iteya). Ezt azt jelenti, hogy kb 1000 szamár jött szembe. Ennyi szamarat egész életemben nem láttam összesen. Az amúgy 40 perces út most több mint másfél óráig tartott (egyébként 14 km, szóval hasonló, mint a budapesti dugó... :D )
Mivel sok minden nem történt így nézzük, hogy kikkel dolgozok együtt. Elsőként az etiópok.
Balról jobbra: Ashenafi (röviden: Asu) a sofőr, Idris a helyi mérnök és én.
Asu kemény srác. A 8 fok ellenére még mindig rövidnadrágban és tangapapucsban tolja. Ma reggel ledudált egy elénk forduló terepjárót, majd megállt mellette és elkezdett ordítani a sofőrrel. Aztán észleltük, hogy katona. A kis baka úgy meglepődött, hogy bocsánatot kért, de gyorsan húztunk onnan, mielőtt még eszébe jut, hogy ő valójában katona. A kocsiban majd meghaltak a nevetéstől, hogy Asu kiosztotta a katonát. :)
Idris azért van a fúrásponton, hogy segítse a munkámat a Kenyaiakkal. Ő a kenyai határvidékről származik ezért beszéli a szuahéli nyelvet. Ez eléggé hasznos, bár a kenyaiak elég jól tudnak angolul, de néha azért szükségem van Idris segítségére.
A szuahéli mellett beszéli az oromi nyelvet is. Ez azért érdekes, mert bár Etiópiában az amhara a hivatalos nyelv, mi az Oromia régió kellős közepén vagyunk, ahol oromit beszélnek. És a két nyelv nem kompatibilis egymással. :D
Tetszik, hogy szorgalmas srác. A mai nap nagy része azzal ment el, hogy jártuk körbe a fúráspontot és kérdezgette, hogy a különböző szerszámok mire valók. Aztán délután a úgy találtam meg, hogy youtube videókat nézegetett, amik a fúrás folyamatát magyarázzák.
Ezzel nagyjából el is ment a nap. Hazafelé a szokásos motozás után azért még sikerült találnom egy gyöngyszemet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése