008 - Nyolcadik nap - Hiszti Panna

Ma nem lesz hosszú poszt. 

Az egész napom azzal telt, hogy különböző emberek különböző magas rangú vendégeit kísérgettem körbe a fúrásponton,  mint valami sisakos idegenvezető.

Volt itt követségi alkalmazott, valami nemzeti ösztöndíjas banda, valami főnöknek a barátnője stb, stb... Nagyon érdeklődőek, de általában alig beszélnek angolul így még a legegyszerűbb kérdés is vad activitiybe torkollott.

Az hogy értették-e a választ nem nagyon érdekel. Ha elég hosszú mondatokat használtam , akkor csak bólogattak a végén.

Nem is lenne ezzel gond, csak a saját munkámmal nem haladtam semmit. Ilyen erővel a hotelben is tölthettem volna a napot.

Igen, duzzogok és megyek vacsorázni és sört inni hozzá, hátha jobb lesz a kedvem.

007 - Hetedik nap - Manana

A mai napi bejegyzést Ádám László kollégámnak ajánlom!

Tegnap mikor lementem az étterembe vacsorázni, meglepő felfedezést tettem. Van az étlapon magyar leves! :D

Általában alapból átugrom az éttermek leves kínálatát, de úgy voltam vele, hogy viszonylag régen ettem levest, most már jól esne egy. Amikor megtaláltam az étlapon leesett az állam. Nyilván determinálta a rendelésem, bár az megijesztett egy kicsit, hogy a pincér lányka felhúzott szemöldökkel kérdezte, hogy biztos vagyok-e benne, hogy azt akarom rendelni. Holtbiztos voltam. :)

Nos, ezt kaptam:

Valami gulyás félére számítottam, de nem jött be. Ízre olyan volt, mint egy korrekt pörkölt, de félúton volt a leves és a főzelék között. És olyan csípős volt, hogy azt hittem besz*rok. Azt hiszem kijelenthetem, hogy félig megfelelt a magyar konyha ízlésvilágának. :D És ezek után mondja azt bárki, hogy nem világnép a magyar! :D

A mai napi bejegyzés címét egy könyv adta, George Orwell - Hódolat Katalóniának című műve. A könyvet Lacitól kaptam még az utazás előtt. Engedjétek meg, hogy idézzek belőle:

"Nincs az a külföldi, aki ne volna kénytelen megtanulni a "manana" szót. Holnapot jelent (szó szerint "reggelt"). Hacsak lehetséges, amit ma megtehetnének, azt mananára halasztják. Olyan hírhedt szokás, hogy maguk a spanyolok is tréfálkoznak rajta. Spanyolországban az étkezéstől az ütközetig semmi sem a kitűzött időben történik. Általában később, de olykor-olykor - nehogy legalább a késésre számítani lehessen - előbb. Ha a vonatnak nyolckor kellene indulnia, valamikor kilenc és tíz között indul el, illetve hetenként egyszer, csak mert a mozdonyvezető szeszélye úgy tartja, már fél hétkor."

Mivel Etiópiában nem létezik az általunk ismert tömegközlekedés, így nem lehet a fenti idézetet szó szerint adaptálni az országra (ellenben emlékszem, hogy gyerekkoromban az alsózsolcai távolsági busz felettébb hasonló logika szerint közlekedett...). Ellenben a városnevek és azok kitáblázottságára már annál könnyebben.

Reggel Addis Abebába kellett utaznom egy megbeszélésre, így volt időm a táblákat nézegetni útközben.

Már korábban észrevettem, hogy a google térkép szerint Addis és Adama között helyezkedik el Debre Zeyit település. Csodálkoztam, hogy a táblákon viszont mindenhol Bishoftu szerepel nagyjából azon a helyen, ahol Debre Zeyit-nek kellene lennie. Kérdeztem a sofőrt, hogy miért van ez így. A válasz egyszerű. Mivel Oromiában vagyunk, Bishoftu az Oromiai neve a településnek és az van kitáblázva. Aki csak amhara nyelvet beszéli (az ország hivatalos nyelvét), az igazából tévedjen el nyugodtan. :D

Ennél is érdekesebb példa Awash (vagy Avas, vagy Awaash, esetleg Hawaaash - mindegyiket láttam már...). Mindig is csodálkoztam, hogy hazafelé menet átmegyünk Awash településen, majd 20 km-el később van egy tábla, hogy Awash balra. Nos, Awash az valójában egy folyó.  És 3 települést is Awashnak hívnak:

• Awash Sebat
• Awash Melkasa
• Awash Merka

És hogy az egyszerű halandó végképp eltévedjen, a táblákon, csak annyi szerepel, hogy Awash.

Manana... :D

006 - Hatodik nap - Sáskajárás

A mai reggel a változatosság kedvéért nem vizet vásároltunk, hanem elmentünk egy helyi vízszerelő dolgokat áruló boltba. Egészen bátor lettem az elmúlt napokban, így nem a kocsiban várakoztam, hanem bementem én is.

Bentről ilyen az utcakép:

Benn pedig a Kenyaiak alkudoznak Idris is segítségével:

És egyébként ilyen csuda dolgokat is lehet itt kapni:

Errefelé mindent árulnak az utcán, de a koporsó azért elég meredek:

Útban a fúráspontra hatalmas dugóba keveredtünk. Ma egy másik városban volt piacnap. Még jó  hogy csak egyféle útvonalon tudunk menni, és az hétfőn és szerdán járhatatlan. A helyiek egyébként megoldják, ahogy tudják. Ez egy normál út, ahol 1-1 sáv van alapesetben. Nos, ez ma 4 sávosra bővült:

Sokan küldtek cikket arról , hogy errefelé éppen sáskajárás van. Nos, számomra ez csak ma volt észlelhető.

Viszont nem olyan mint a természetfilmekben. Elég sok volt a zöld bokor, fa nem rágták tövig. Mondjuk, lehet, hogy ez idővel változni fog. Majd kiderül. A helyieket egyáltalán nem zavarta a dolog. Gondolom már megszokták . :)

005 - Ötödik nap - Miért is vagyok itt?

Még adós vagyok azzal, hogy miért is vagyok itt és mit is csinálok itt pontosan. Mivel ma egészen eseménytelenül zajlott a nap és nem tudok sok mindenről írni, így most erre is sort kerítek.

Szóval egy geotermikus kutatási projekt keretében vagyok itt. Etiópián keresztül halad a Kelet-afrikai árok, ami mentén szép lassan kettészakad a kontinens. Az ország emiatt nagyon jó adottságokkal rendelkezik a geotermikus áramtermeléshez (kb. mint Izland, ami szintén egy törésvonal kellős közepén fekszik) és ezt próbáljuk most a gyakorlatban is megvalósítani. A lényege, hogy lefúrunk 3 kutat, amire a tervek szerint egy 50 MW-os erőmű épül. Ez az első fázisa a projektnek. 

Itt olvashattok bővebben a beruházóról: https://www.tmgeothermal.com/

Én úgy kerülök a képbe, hogy én készítettem a kutak terveit. No nem egyedül, hanem karöltve az izlandi kollégáimmal. Szép feladat volt, mert a béléscsöveknek több mint 300°C-t kell elviselniük.  A megbízásunk nem csak a kutak tervezésére szólt, hanem a kivitelezési fázis felügyeletére is (és még sok egyéb más dologra). Így most első körben én felügyelem, hogy a kút a tervek szerint legyen kiképezve valamint adatokat gyűjtök a második fázis kútjainak a tervezéséhez.

További olvasnivaló a témában itt található: http://www.thinkgeoenergy.com/?s=tulu+moye

És hogy ne csak komoly dolgokról szóljon a mai poszt, íme néhány közlekedési anomália, amit sikerült megörökítenem:

Milyen ügyes a sofőr, ahogy egyensúlyozza ott azt a sziklát...

Pakolni azt tudnak a helyiek. Még egy bácsi is van a sok minden között a platón...

Ezt nem tudom hova tenni... :D

004 - Negyedik nap - Emberek

A mai nap sok érdekesség nem történt. Még mindig köd van, és vacak idő. Találtam egy hőmérőt, eddig kb. 10 fokra saccoltam a hőmérsékletet. De nem, 8 fok volt napközben.

A hétfőnként vásár van a fúráshoz legközelebb eső településen (Iteya). Ezt azt jelenti, hogy kb 1000 szamár jött szembe. Ennyi szamarat egész életemben nem láttam összesen. Az amúgy 40 perces út most több mint másfél óráig tartott (egyébként 14 km, szóval hasonló, mint a budapesti dugó... :D )

Mivel sok minden nem történt így nézzük, hogy kikkel dolgozok együtt. Elsőként az etiópok. 

Balról jobbra: Ashenafi (röviden: Asu) a sofőr, Idris a helyi mérnök és én.

Asu kemény srác. A 8 fok ellenére még mindig rövidnadrágban és tangapapucsban tolja. Ma reggel ledudált egy elénk forduló terepjárót, majd megállt mellette és elkezdett ordítani a sofőrrel. Aztán észleltük, hogy katona. A kis baka úgy meglepődött, hogy bocsánatot kért, de gyorsan húztunk onnan, mielőtt még eszébe jut, hogy ő valójában katona. A kocsiban majd meghaltak a nevetéstől, hogy Asu kiosztotta a katonát. :)

Idris azért van a fúrásponton, hogy segítse a munkámat a Kenyaiakkal. Ő a kenyai határvidékről származik ezért beszéli a szuahéli nyelvet. Ez eléggé hasznos, bár a kenyaiak elég jól tudnak angolul, de néha azért szükségem van Idris segítségére.

A szuahéli mellett beszéli az oromi nyelvet is. Ez azért érdekes, mert bár Etiópiában az amhara a hivatalos nyelv, mi az Oromia régió kellős közepén vagyunk, ahol oromit beszélnek. És a két nyelv nem kompatibilis egymással. :D  

Tetszik, hogy szorgalmas srác. A mai nap nagy része azzal ment el, hogy jártuk körbe a fúráspontot és kérdezgette, hogy a különböző szerszámok mire valók. Aztán délután a úgy találtam meg, hogy youtube videókat nézegetett, amik a fúrás folyamatát magyarázzák.

Ezzel nagyjából el is ment a nap. Hazafelé a szokásos motozás után azért még sikerült találnom egy gyöngyszemet:

003 - Harmadik nap - Szamarak a ködben .

Reggel a szállodát elhagyva elmentünk vizet vásárolni. Itt a csapvíz nem iható (vagy csak a bátraknak ajánlott...) és a fúráspontra a palackos víz mellett viszünk ki ballonos vizet is. Na ezeket a ballonokat kellett ma reggel beszerezni.

Elmentünk a város közepére, mert gondolom ott a legjobb beszerezni a vizet. Aki látta a Sólyom végveszélyben című filmet, az idézze fel a film elején azt a jelenetet amikor az amerikai katona teát iszogat Mogadishu belvárosában. Nos, ezt pont olyan volt. :)

Fénykép nincs, mert a telefonomat elő sem mertem venni. A sofőröm kiugrott a kocsiból, slusszkulcs a kocsiban, hátulról ki az üres ballonok, ajtó nyitva hagy és elegánsan balra el. Én meg ott maradtam, a helyiek egyre növekvő kíváncsisága közepén. 

Nem messze tőlem egy ad-hoc kisbusz állomás lehetett, mert ki-be szálltak az emberek és jöttek mentek a kisbuszok. Úgy működnek valószínűleg, hogy a buszok mellett álló ügynöknek kell fizetni és akkor lehet felszállni a buszra. Elég heves módon kezelik az ügyeiket, mert amikor az egyik a saját busza felé terelt pár embert jött két másik és jól megverte. Gondolom elvette az ügyfeleiket. Én meg ennek a közepén üldögéltem a félig nyitott autóban és kétségbeesetten kerestem szemmel a sofőröm.

Közben a tér szélén megjelent egy rendőr és furcsa mód az addig zsúfolt terület elkezdett hirtelen kiürülni. Elhúztak a cipőtisztító kisfiúk, a kávét áruló néni és még egy csomó mindenki, még a buszos ügynökök is. :D

Egy idő után a rendőr lelépett és elkezdtek visszaszivárogni az emberek. Mikor már nézelődtek befelé a kocsiba a helyiek, visszaért a sofőr és elhajtotta őket.

Ma megint hatalmas köd volt. Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy nem is köd ez, hanem alacsony felhőréteg. Simán lehet, 2000 méter fölött vagyunk. Azonban mindegy hogy köd vagy felhő, az eredmény ugyanaz, az orrunkig se láttunk. 

Az úton kb. 30 - 40 km/h sebességgel tudtunk haladni. Errefelé nem szokás a lámpát használni, egyszerűen kiteszik a vészvillogót, ha köd van. Sokat nem segít. Azt hittem a lovaskocsinál nincs rosszabb, de tévedtem. 

A szamarak:

A tegnapi küzdelmes nap után sokkal jobb volt a gyomrom és ennek akkor tudtam kifejezetten örülni, amikor megkaptam az ebédet:

A hús olyan volt, mintha marha lenne, de lehetett akár teve is. :) A legjobb, hogy korrekt pörkölt íze volt. A zöld nem tudom micsoda, se nem sóska, se nem spenót, de finom volt. Nem aprózták el az adagot, a hús sokkal több volt, mint a köret.

Hazafelé a szokásos rendőri/katonai ellenőrzés.A sok rendőr meg katona a városban, a politikai nagygyűlés miatt van a városban. Kezdetben örültem neki, mert minden sarkon volt egy egyenruhás és így sokkal konszolidáltabban viselkednek a helyiek (a reggel feltűnő egyenruhásnak külön örültem).

Visszaérve láttam, hogy vagy 200 főre van terítve a hotel kertjében és már éppen hangol a zenekar. Nos, vajon hová néz a szobám ablaka? Igen, a kertre. Úgyhogy most már legalább 4 órája hallgatom a zenét. És 5 napos lesz :S

002 - Második nap - Toronyállítás

Muszáj az előző este kezdenem a beszámolót.

Már korábban észrevettem, hogy a hotel éttermének az étlapján szerepel pizza is. No, gondoltam, akkor kipróbálom a messzi földön híres Etióp pizzát. Így néz ki teljes valójában:

Később derült csak ki, hogy rossz ötlet volt. Amúgy sem szívleli a szervezetem a tejtermékeket, de a sajt rajta valószínűleg valami helyi jellegzetesség lehetett. Emiatt nem az ágyban töltöttem az éjszakát, hanem a fürdőszobában. Azóta beszedtem az összes létező gyomorfertőtlenítőt és hasfogót, amit magammal hoztam és ennek köszönhetően konszolidálódott a helyzet. (a fúrásponton egyelőre nincs wc így a 12 órás műszak alatt azért voltak érdekes pillanatok...)

Reggel iszonyatos köd lepte el a vidéket. Az amúgy kb másfél órás út most több mint két óráig tartott. Egyszerűen nem lehetett gyorsan menni, mert a ködből előtűnő kivilágítatlan lovaskocsik miatt többször majdnem az árokba hajtottunk.

Egész nap egészen hűvös volt, de rájöttem, hogy 2200 méteren vagyunk, mi másra számítottam. Délutánra felszállt a köd és egész kellemes idő lett.

A nagy attrakció végül a műszak végén következett:

És a brigád (középen narancssárgában én vagyok):

A délután közepén a sofőrömnek el kellett mennie a fővárosba így a nap végén a kenyai váltóbusszal jöttem vissza a szállásra. Azt hiszem megtapasztaltam a tegnap ecsetelt "tömegközlekedést".

A város szélén még jött az elmaradhatatlan katonai ellenőrző pont. Viszont a kis baka szeme is fennakadt, amikor 20  kenyai után kiszálltam én is a kisbuszból. :D  

001 - Első nap - Zavargás, tehenek, tevék

Tegnap este, még mielőtt lefeküdtem volna, jött a hívás, hogy valamiféle zavargás van a fúrásponthoz legközelebb eső településen, ezért reggel nem megyünk ki, amíg nem tisztázódik, hogy mi is történik/történt pontosan.

Így jóval később kellett felkelnem és reggelizni is volt időm bőven egy hatalmas banánfa alatt:

Reggel elindult pár ember előre, majd jelentették, hogy semmi probléma. Ezért mi is útra keltünk.  Szerintem soha nem fogom megtudni, hogy mi volt, mert akárkitől kérdeztem, hogy mi történt tegnap este, csak a vállát vonogatta.

A távolság kb. 60 km, de ezt is majdnem 2 óra alatt sikerült megtennünk.

A forgalom fő akadálya az állatvilág:

Nekem jó dolgom van, mert bérelt autóval járok, de akinek nincs annak is meg kell oldani a helyváltoztatást. Errefelé viszont nincs az a klasszikus tömegközlekedés, mint nálunk. Leginkább 3 féle módon lehet eljutni A-ból B-be:

1.  A leglassabb a  kétkerekű lovaskocsi. Ha van rajta hely, az emberek menet közben fel-le ugrálnak rá/róla.
2. Tuk-tuk-ok, leginkább városon belül vagy szomszédos városokba. Ha van benne hely, a sofőr félrehúzódik és felveszi az út szélén stoppolót. Láttam olyat, amiben legalább 9-en ültek.
3. Kisbuszok, amik  a tuk-tukhoz hasonlóan működnek, csak sokkal több ember fér el bennük.

Mindhárom féléből láttam rengeteg variációt és egészen kivételeseket is:

A lovaskocsiból a csúcs az volt, amikor 2 fő ült rajta. Az egyik kezében egy legalább 40 colos plazmatévé a másik pedig épp a tabletjén játszott valamit. Jó nagy kontraszt volt a lovacskocsihoz képest. A ló meg navigált, hogy ne menjenek neki semminek. :)

A tuk-tukok leginkább a manővereik miatt veszélyesek. 2x2 sávos úton lassítás nélkül ment át az elválasztósávot alkotó növényeken és bukkant fel a semmiből a másik oldalon.

Az egyik kisbusz tetejére két hatalmas hangfal volt szíjazva és egy aggregátor látta el árammal, ami szintén a kocsi tetejére volt eszkábálva. Természetesen üvöltött belőle a reggae (errefelé mindenhonnan az szól).

Annyira sajnálom, hogy ezekről nem sikerült fényképet csinálnom. Lehet, hogy folyamatosan bekapcsolt géppel kellene járkálnom.

A nap végén visszaindultunk a szállásra. Útközben még egy katonai ellenőrző pontba is belefutottunk. Megint megmotoztak, aztán mehettünk tovább.

Kiderült, hogy a kék terepmintás ruhába öltözött emberek a rendőrök. Ők nagy botokkal vannak felszerelve. Komolyan. A zöld terepmintások a katonák, náluk mindig AK van. Mikor megpróbáltam fotót készíteni róluk, a sofőröm gyorsan mondta, hogy nem tanácsos, különben a sitten töltöm az éjszakát.

A témánál maradva, kérdeztem, hogy miért van ennyi katona meg rendőr a hotel udvarán. (a sima biztonsági őrök mellett). Megtudtam, hogy valami magas rangú politikai gyűlés van a városban és ugyanabban a hotelben laknak mint én. Itt az ideje szerezni valami diktátor cimborát! :D

Megérkeztem

Mivel nem először járok Etiópiában , nagyjából tudtam, hogy mire számítsak. Első alkalommal nagyon nagy volt a kultúrsokk hatása. Most már nem annyira.

Addis hozta azt a túlzsúfolt, nyomorult hangulatot, mint legutóbb. Szerencsére, most nem ott fogok lakni.

A közlekedésnek nevezett káoszban nem óhajtottam részt venni (szerintem öngyilkosság itt nem helyiként vezetni), így a sofőr már ott várt a reptéren. Efriom nagyon jó arc volt. Amint elértük Addis egyik leglepukkantabb részét, benyomta maximum hangerőn Bob Marleyt és bőszen magyarázta, hogy itt ez nagyon népszerű. 

Egy özönvíz előtti Toyotával csapattuk. Szegény autó kb 60 km/h maximum sebességre volt képes, ennek ellenére nem mozdultunk ki a belső sávból. Még akkor sem, amikor egy katonákkal megrakott teherautó villogott a hátunk mögött.  Efriom kemény. :D

A táj útközben hozzá a szavanna sztereotípiát:

Szóval  Adama csak 50-60 km-re van Addistól, de nekünk 2 órába telt abszolválni a távolságot. 

Adama sokkal jobban tetszik. Nincs annyira beépítve, több a zöld felület.

Itt lakok:

És a szobám:

Azért a dolgok hektikusan működnek errefelé. Van a közelben valahol egy nagy generátor. Ha hallom, hogy bekapcsol, akkor tudom, hogy 20 percig nem lesz internet. :)

Lementem vacsorázni és meglepve tapasztaltam, hogy az étel csak Addisban drága. Ott egy nem túl előkelő étteremben 700 birrt fizettem egy steakért.  Itt egy steak, 2 liter víz és 2 sör került 270-be. Szóval éhen halni nem fogok. Van pizzájuk is  holnap megkóstolom. :D

A vacsora:

És akkor alvás. Van malária háló a szobában, de fogalmam sincs, hogy hogyan  kell hasznalni:

Last minute

A legfontosabb majdnem kimaradt.

A laposüvegben pálinka van. De ezt nyilván nem  kell megjegyeznem, mindenki tudta. :D

T-1

Szóval, a holnapi napon útra kelek. Irány Etiópia.

Hogy miért megyek oda? Röviden: dolgozni. Hosszabban: sokat dolgozni. :) 

Ígérem kifejtem majd, hogy mit is fogok ott csinálni, majd ha képekkel is tudom illusztrálni. Nagyjából összepakoltam, ennyi cuccom lesz:

Egy hónapra kellett összepakolnom, 23 kg súlylimittel. A fekete táskát a munkaruha szinte teljesen elfoglalja, csak hogy könnyű legyen a pakolás. 

December elején már jártam egyszer az országban. Azzal kezdődött a látogatás, hogy szinte azonnal el is lopták a telefonomat. Fényes nappal, a zsebemből, 2 tizenéves kissrác.

Munkatársaimtól ezt kaptam útravalóként:

Vigyázat Fekete kontinens, jövök! :D