212 - Kétszáz-tizenkettedik nap - Mi legyen?

Kedves Olvasók!

Biztosan feltűnt, hogy egy ideje nem volt bejegyzés. (nyilván...) Ez annak köszönhető, hogy be vagyunk ide zárva, nem lehet nagyon mozogni, dolgozunk és egyszerűen nem történik annyi esemény amiről lehetne naponta írni. Tölthetnék fel pl fényképet minden nap a reggelimről, de még az is ugyanolyan, szóval nem annyira érdekes. Nyilván azt meg nem oszthatom meg, hogy milyen mélyen járunk vagy éppen milyen paraméterekkel fúrunk, mert az meg bizalmas adat.

Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen és arra jutottam, hogy az lesz a megoldás, hogy a történik valami érdekes, akkor megírom szépen a bejegyzést és majd a nagy kék "Arckönyv" oldalon kiteszem a linket. Így lehet értesülni róla. És magamat sem szívatom azzal, hogy minden délután azon gondolkozzak, hogy miről is írjak aznap.

Köszönöm a megértést, remélem azért marad majd valaki, aki olvassa a bejegyzéseket, nem csak az éterbe szórt betűhalmaz lesz.

Cserébe itt egy szép kép még a naplementéről:

208 - Kétszáz-nyolcadik nap - Kézilabda

 Mivel be vagyunk zárva a tábor és a fúráspont területére, a szórakozási formák eléggé korlátozottak errefelé. Van egy tv, de azon általában kenyai híradó vagy a gospel csatornás imádkozás megy. 

Viszont feltalálja magát az ember. Van egy sakktáblánk, egy házilag készített go tábla és egy darts sarok is. Viszont ezek a játékok egyszerre csak kevés embert kötnek le, gondolkodtunk azon, hogy milyen csapatsportot lehetne játszani. Végül a röplabda mellett döntöttünk és nemrég el is készült a röplabda pálya. Egyből rendeztünk is egy bajnokságot. A döntőt az egyik kenyai csapat és a konyhások által kiállított csapat vívta. Végül a kenyaiak nyertek de elég kellemes délutáni elfoglaltság volt szurkolni egy kicsit.

Díj nem volt, mert kevés volt az idő és nem tudtuk beszerezni. :D Marad az erkölcsi elismerés. Egyébként akkora sikere volt a játéknak, hogy viszonylag sok helyi lakos is megállt az úton és figyelte a meccset. A kerítésen kívülről. Nesze neked, zárt kapus meccsek... :D

A másik amiről ma írni akartam az a vízellátás. Történt ugyanis tegnap, hogy gyanútlanul beálltam a zuhany alá, lemostam magam, majd jött a tusfürdő és amikor le akartam öblíteni magam egyszer csak eltűnt a víz. Kénytelen voltam kézzel levakarni magamról a hab nagy részét, majd utána törölközővel eltávolítani a maradékot. Ezután megkerestem a táborvezetőt, aki mondta, hogy dolgoznak a problémán a vízszerelő kollégával. Viszont a kolléga annyira nem ért a vízvezetékekhez, de majd pénteken jön egy vízépítő mérnök, aki majd megoldja a problémát. Addig azt ajánlja, hogy zuhanyzás előtt ellenőrizzem, hogy van-e elég víz, illetve készítsek oda vizet tartalékba a zuhany mellé. Itt egy kicsit elszakad a cérna és elkezdtem kiabálni vele, hogy milyen vízvezeték szerelő az, aki nem tudja, hogy miért nincs víz és egy mérnök kell hozzá. Aki csak pénteken érkezik. Komolyan felbosszantott, annak ellenére, hogy azt hittem, hogy már hozzászoktam a hülyeségeikhez.

Amikor rákérdeztem, hogy minek tartanak itt egy olyan vízvezeték szerelőt, aki nem ért a vízvezeték szereléshez, akkor csak hümmögött az ürge, de nem tudott válaszolni.

Ma már félve megyek zuhanyozni...

207 - Kétszáz-hetedik nap - Mangó

 Újabb gyümölcsnek jött el a szezonja. Mostanában mangót kapunk az ebédhez. Fogadjunk, hogy eddig rosszul etted életed során!

205 - 206 - Kétszáz ötödik és hatodik nap - Mekk mester

 Tegnap a Kenyaiak elkezdték "optimalizálni" az itteni szervert és a hozzá tartozó routereket, hogy növeljék a hatékonyságát. Ennek az lett az eredménye, hogy sikerült annyira összekuszálniuk a rendszert, hogy egész nap nem volt internet. 

Remélem fel tudom tölteni ezt a bejegyzést, mert most éppen csordogál valami élet a kábelekben.

Szóval szószaporítás helyett itt egy látványos videó az izlandi kitörésről...

Videó

204 - Kétszáz-negyedik nap - Munkaengedély

 Szóval amíg otthon voltam próbáltam előteremteni a papírokat, amelyek a munkavállalási engedélyemhez kellenek. Az egésznek az a célja, hogy ne kelljen vízumokkal szenvednünk, hanem akkor jövünk vagy megyünk amikor nekünk tetszik.

Ehhez az be kell adnom egy hivatalos iratot a diplomámról és a munkatapasztalatomról. A többit az itteni ügyvédünk intézi. Azt hittem egyszerű lesz ezt a két dolgot megszerezni, csakhogy csavartak egyet a dolgon. Mert az egyetem által kiállított aláírt, lepecsételt papír nem elegendő. Azt alá kell íratni a Külgazdasági Minisztériummal és a Magyarországi Etióp nagykövetséggel.

Mi sem egyszerűbb, elcsattogtam a külügyhöz, ahol az ajtónálló készenlétis kisrendőr megrökönyödve közölte, hogy foglalt időpont nélkül nem lehet ügyet intézni, mit gondolok én, csak úgy az utcáról be és... 

Remek. Hazamentem, foglaltam időpontot. Március 3-án Május 4-re kaptam időpontot. Nem baj, addig intézem a nagykövetségi pecsétet. 

Szóval elrobogtam az etióp követségre, ahol nagyon sajnálják, de nem tudnak segíteni, mert ők nem pecsételhetnek, csak a Svájcban lévő követség. Oda kellene elmenni ügyet intézni.  Kérdeztem, hogy ugye tisztában vannak vele, hogy mennyire könnyű manapság csak úgy utazgatni. Rendesek voltak, mert felhívták nekem a svájci követséget és megállapodtunk, hogy postán is el tudom nekik küldeni a 2 papírt aláírásra. (a Svéd követség, ahová a szigetlakók tartoznak pl nem vesz át levélküldeményt, mert félnek a levélbombától. Ott csak személyesen lehet ügyet intézni...). A papírokkal együtt küldenem kell egy válaszborítékot bélyegekkel és aláírásonként át kell utalnom 144 svájci frankot (az majdnem 50.000 forint/aláírás). Remélem valami gyémánthegyű tollal írják, ha ennyire drágán mérik. Viszont előbb mindenképpen először a külügyes pecsét kell rá, nem lehet felcserélni a folyamatot. Remek, vissza a startpontra.

Mikor hazaértem meglepődve láttam, hogy időközben a külügy lemondta az időpontomat (Május 4) a vírushelyzetre hivatkozva. Szóval aki a nyitásban reménykedik, az felejtse el, mert még Májusban is minden zárva lesz... :D :D :D

A külügy honlapján egyébként megtaláltam, hogy mielőtt ők lepecsételnék még az Oktatási hivatallal is le kell pecsételtetnem a papírt, mert az egyetem által kiállított papírnak senki sem hisz (akkor minek kell pecsételt és aláírt papír az egyetemtől???)

Az Oktati hivatal november óta először március 16-án nyitott ki, így reggel gyakorlatilag nyitásra ott voltam és kértem a pecsétet a papíromra.  Mikor a kis ügyintéző elkezdett azon lamentálni, hogy kék színű pecsét kellene az egyetemtől, mert ez így nem hihető akkor közel voltam hozzá, hogy szájon vágjam, de röpke 30 perc és némi menedzseri jóváhagyás után végül került pecsét a papíromra.

Ezután próbáltam telefonon értekezni a külüggyel. Mivel nagyon nem logikus, hogy a munkatapasztalatot is le kellene pecsételniük, gondoltam inkább rákérdezek (mert honnan tudnák ők, hogy milyen munkatapasztalatot pecsételnek le). Szóval hívogattam őket és amikor végre valaki felvette a telefont, mondta, hogy hát ilyet biztosan nem csinálnak, de megadja a Felülhitelesítési osztály telefonszámát. Nos itt akadtam el, mert 20 próbálkozásból egyszer sem vették fel a telefont (mindenki elment fürkészni, meg portyázni...)

Lehet postai úton is ügyet intézni de kicsit bizonytalan vagyok ezzel. A folyamat úgy zajlik, hogy kérelmet írok elektronikusan, átutalom a díjat (aláírásonként 5500 forint) majd ők kegyesen 60 napos határidővel aláírják. Ha nem írják alá akkor a papír megy a kukába és még értesítést se kapok, hogy miért nem írták alá. És akkor megint kezdhetem elölről a folyamatot a papírok beszerzésével.

Levelet is lehet írni nekik, de ha kért információ megtalálható a honlapjukon, vagy nem foglalkoznak az adott üggyel, akkor nem fognak válaszolni a levélre. A paraszt meg találja ki, hogy most elnézett valamit a honlapon vagy csak mást kellene keresni. És levelet csak utazási vagy vízum témában lehet írni, így esélyes, hogy nem fogok választ kapni a levelemre.

Szóval most meg vagyok lőve erőteljesen. 

Továbbá hogy vidámabb legyen az egész, mindez csak egy évig érvényes, utána újra be kell nyújtani az összes papírt. Szóval lehet, hogy már most el kellene kezdeni intézni a következőt is... :D

203 - Kétszáz-harmadik nap - Álomszuszék

 Tegnap megint útra keltem és Bécsen keresztül utaztam újfent Etiópiába. Érdekes egyébként, hogy a bezárások, szigorítások meg minden ellenére még mindig viszonylag könnyen megy a határátlépés.

A transzfer sofőr csak felmutatta az ingázós engedélyét és intettek is át minket a határon. 

Etiópiában is csak annyi volt az újdonság, hogy most épp egy másik részét építik át a terminálnak, ezért másfelé kellett elhagyni az épületet.

Szerencsére a gépen is viszonylag kevesen voltak, így nem ült mellettem senki. Tudtam valamennyit aludni elheverve a három egymás melletti széken. Mondjuk ezután kitalálták a fúrásponton, hogy most vigyem én a nappalos műszakot. Így azután, hogy egész este utaztam, átvettem az irányítást és én tartom a frontot estig. Kicsit bukik le a fejem, már a kávé sem segít.

Mindegy, így legalább este jól kialszom majd magam. Remélem. :D

Kép nincs, mert semmi érdekfeszítőt nem láttam. Esetleg azt, hogy Bécsben esett a hó, de az otthon is volt, ezért nem hírértékű.

No megyek aludni, mert leragad a szemem. Azért lesz mit mesélnem, mert otthon próbáltam intézni a munkaengedélyemet több-kevesebb (leginkább kevesebb) sikerrel.

Jah, és Izlandon vulkánkitörés van! Tessék megnézni, szépek a képek:

https://en.vedur.is/about-imo/news/earthquake-swarm-in-reykjanes-peninsula

(időben visszafelé vannak a frissítések, ezért a lap aljáról kell kezdeni az olvasást)

202 - Kettőszáz-kettedik nap - Irány haza

A nagy teleregény felvonásai között észre sem vettem, hogy átléptem a kétszázadik itt töltött napot. Lassan meglesz a teljes év is. :D

Egyébként ma indulok haza. Már a fővárosban vagyok, várom a gépemet.  Ennek megfelelően a délután nagy részét a kóla, pizza, chips (a Kóla puska sültkrumpli után szabadon...) tette ki.

Ma délelőtt egyébként megérkezett az a cucc amit annyira vártunk. Szóval lezárult a teleregény. Élt 20 napot.

Időközben megjelent a beszámoló az amerikai nagykövetség látogatásáról. Híres lettem, benne vagyok az újságban. :D Kár, hogy semmi nem látszik az arcomból... :D

És akkor Malév szignál!

199 - 201 - Száz-kilencvenkilencedik - kétszáz-egyedik nap - Folytatásos teleregény

 Miután lezúgott a top drive, kértük a kenyaiakat, hogy ugyan küldjenek már egy roncsolásmentes repedésvizsgálatot végző csapatot, akik megnézik, hogy sérült-e valami létfontosságú elem a berendezésnél.

Mindezt Február 8-án (hétfő) beszéltük meg. Megígérték, hogy azonnal intézkednek és elindul a csapat. Szóval fogták magukat, összekészítették a cuccot és feladták a kenyai légitársaságnak, akinek 2 naponta repül gépe Etiópiába. Megígérték, hogy csütörtökre itt lesz a cucc. Pénteken megérkezett a kiscsávó, aki vizsgálatot végzi, viszont hiába érdeklődtünk a reptéren, cucc sehol. Hétvégén minden zárva, legközelebb hétfőn megpróbáljuk. Meglepődtünk, amikor a reptéren azt mondták, hogy nem érkezett semmi. Kisebb nyomozás után a kenyai légitársaság egyszerűen közölte, hogy nem volt hely a gépen ezért nem adták fel a csomagot. Csak nem szóltak róla senkinek. Megegyeztünk, hogy gyorsan elhozzák a cuccot és inkább feladják az Etióp légitársaságnál, mert nekik két gépük indul naponta (miért nem ott adták fel alapból???).

Ezt sikerült 2 nap alatt végrehajtani, szóval a cucc végül csütörtök este landolt az Etióp fővárosban. Pénteken irány a vám. Csak hát, az eredeti szállítólevelek nem voltak mellékelve a dobozhoz. A kenyaiak esküdöztek, hogy feladták. Aztán arra esküdöztek, hogy a kenyai légitársaság hozta el a papírokat. Végül szombaton belátták, hogy mégiscsak elfelejtették feladni a papírokat. 

Szóval hétfőn (azaz ma) megérkeztek végül a papírok. A vám reggel 8-tól délután 5-ig vizsgálgatta a csomagot(???). Ezután, mivel 16 és 20 óra között kamionstop van a fővárosban, a futárcég sofőrje nem volt hajlandó beállni a vámudvar területére, mert félt, hogy meg fogják büntetni (????).

Szóval itt tartunk jelenleg, némi fenyegetőzés hatására a sofőr végül megmozdult, a cucc fent van a kamionon és állítólag úton van felénk.

Hát kíváncsi leszek. :D :D :D 

198 - Száz-kilencvennyolcadik nap - Konyha

 Nem tudom mi történt, de valószínűleg kulináris forradalom zajlott le a konyhán. A tegnapi pirítós után ma krumplipüré volt köretként. Eddig sosem kaptunk krumplipürét. Meglepő volt.

További ámulatra késztettet, hogy a rántott hal nem konzervhal (igen, az ecetes fajta...) volt kirántva , hanem friss hal. A párolt zöldséget pedig nem szórták meg azzal a zöldfűszerrel amit utálok, de még nem sikerült kideríteni a nevét. :D

Szóval szerintem először ettem olyan ételt, ami finom is volt. Egy év alatt azért ez nem rossz teljesítmény! :D :D :D

197 - Száz-kilencvenhetedik nap - Mindenféle ételek

 Könyörgéseink meghalgattattak és lett egy kenyérpirítónk. No nem azért, mert az ellátást végző cég beújított egyet, hanem azért mert Toby hozott egyet Izlandról. Így végre élvezhetjük a pirítóst a reggeleihez. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tudok majd örülni az egyszerű pirított kenyérnek.

Ebéd után észrevettem, hogy valaki komoly gazdálkodásba fogott a táborban. Az egyik virágos ládába gyakorlatilag simán krumplit ültetett. :D 

Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz belőle valami ehető. :D

Időközben arra is rájöttem, hogy nagyon hiányzik a leves. Régebben még kaptunk néha, de mostanában már nem főznek nekünk levest. Még szerencse, hogy hoztam magammal egy jó adagot. Így most arra szoktam rá délutánonként, hogy főzök magamnak levest. Nem kell nagy dologra  gondolni, csak egyszerű zacskós levesről van szó.

Amúgy nem vagyok egy nagy leves párti, de 3 hét után nagyon tud hiányozni. Tegnap gombaleves volt, ma még ingadozok a brokkoli és a francia hagymaleves között. :D

194 - 196 - Száz-kilencvennegyedik - kilencvenhatodik nap - Rézcsillagos piknik

Az internet kapcsolat az elmúlt napokban mindent alulmúlt. Aztán rájöttem, hogy miért. Volt egy megállapodás, hogy a kenyaiak lelövik az internetet 9-10 és 15-17 óra között és csak a mi konténerünk lesz rákapcsolva a hálózatra. Nos, ezt sunyi módon abbahagyták és egész nap meg volt nyitva a teljes hálózat mindenkinek. Nyilván rögtön úgy le lett terhelve a hálózat, hogy semmit nem lehetett elintézni. Reggel 9-kor elküldött e-maileket délután 3-kor kaptam meg.

Az IT központjuk állítólag dolgozik egy szűrőn, ami letiltaná a stream szolgáltatásokat (mint pl. youtube), de már legalább 6 hónapja dolgoznak a dolgon (kb 10 perc beállítani egy szűrőt a szerveren), szóval nekik estem, hogy nem is igazán akarják megoldani a problémát...

Erre csak hümmögtek lehajtott fejjel. Hát köszi...

Vasárnap a hússütésnél gondoltam, hogy eszek egy kis rizst köretként. Hátha fejlődött a rizsfőzési tudományuk és nem fahéjas rizst tálalnak fel a húshoz. Mikor jobban szemügyre vettem a rizses tálat a rizs mellett volt fahéj (nyilván nem felejtették el), répa (ami még nem is rossz), mazsola (?!?!) és félig sült virsli. Letettem a rizsfogyasztásról...

Azóta kaptam még képet a felső vezetők látogatásáról. Szóval így néz ki a rézcsillagos piknik:

193 - Száz-kilencvenharmadik nap - Ocean Ranger

1982 Február 14-én az Ocean Ranger platform Kanada partjaitól nem messze, épp a J-34-es kút fúrási munkálatait végezte a Hibernia olajmezőben.

Miután figyelmeztetést kaptak egy közeledő viharra, megkezdték az ilyenkor szokásos felkészülést. Elkezdték kiépíteni a fúrócsövet a kútból, de a vihar túlságosan sebesen közeledett, ezért inkább a fúrócső elvágása mellett döntöttek. Miután a maradék szerszám a lyukba esett, lecsatlakoztatták a riser-t a vízalatti kitörésgátlóról. Ezután a platform várta a szélsőséges időjárást.

Helyi idő szerint este 7 óra körül a közeli platformok elkezdtek rádiójeleket fogni, melyben az Ocean Ranger beszámolt egy különösen nagyméretű, 20 méteres hullámról (ez kb egy négyemeletes panelház magassága).

További szórványos rádióadásokat fogtak azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet befoltozni egy megsérült ablakot és hogy víz került a ballasztot szabályozó vezérlőterembe (a vezérlőterem ablak csak 8,5 méterrel volt a vízfelszín felett, ezért ócskán belül a hullámok magasságán).

Este 9 óra körül a rádióadások arról számoltak be, hogy a vezérlőteremben a ballasztot szabályozó szelepek maguktól nyitnak és zárnak, vélhetően rövidzárlat miatt.

Végül hajnali 0:52-kor elhangzott a Mayday jelzés melyben azonnal segítséget kértek és jelezték, hogy a platform súlyosan megdőlt.

Helyi idő szerint hajnali 1:30-kor hangzott el az utolsó rádióüzenet:

"There will be no further radio communications from Ocean Ranger. 

We are going to lifeboat stations." 

A platform kevesebb, mint 90 perc alatt elsüllyedt. A legénység közül - 84 fő - senki sem élte túl a katasztrófát.

192 - Száz-kilencvenkettedik nap - Felső-vezetés

Ma meglátogatott minket a kenyai felső-vezetés. Bármennyire is szeretnénk elszigetelt módban dolgozni, sajnos vannak akiknek nem lehet nemet mondani. :/

Sok mindent nem tehetek ez ellen, sajnos együtt kell élni vele. Viszont így alkalmam volt meglátogatni az egyik kilátópontot. Szóval itt dolgozunk:

Mivel egész délelőtt kísérgetni kellett őket, ebédet is kaptunk. És egyébként jobb volt az ebéd, mint amit mi általában a táborban eszünk. Hiába, egyesek egyenlőbbek az egyenlők között. Annyira nem panaszkodhatok viszont, mert legalább mi is kaptunk belőle.

Mikor visszaértem a fúráspontra erre lettem figyelmes:

Remélem megnő az internet sebessége! :D :D :D 

191 - Száz-kilencvenegyedik nap - Csemete

Még december végén amolyan csapatépítő jelleggel, mindenkinek kellett ültetnie egy-egy fát a táborban. Szegény tábor tényleg elég sivár és jól nézne ki némi zöld felület. Viszont a talaj döngölt murvával van borítva, így szegény növények elég nehéz helyzetből indulnak.

Mindenesetre ástunk gödröket, le a murvaréteg aljáig, feltöltöttünk termőfölddel és elültettünk mindenféle növényeket.

A supervisoroknak a képen szereplő csemete jutott. Grevillea Robusta. Nem találtam meg a magyar nevét, az angol nevét kb. selyem vagy selymes tölgynek lehet fordítani. Szóval most a napi program része, hogy minden este meg kell locsolni egy kicsit. Remélem tart addig a projekt, hogy élvezhessem az árnyékát! :D

Más. Volt ma egy megbeszélés, ahol jelen volt egy csomó geológus és geofizikus a világ minden tájáról. Csodálom a megbeszélés szervezőjét, hogy sikerült olyan időpontot találnia, ami megfelel a résztvevőknek, akik Új-Zélandról, Etiópiából, Kenyából, Izlandról és az USA Nyugati partjáról jelentkeztek be. :D Voltak akik a reggeli kávéjukat iszogatták és volt akinél már majdnem éjfél volt :D 

No, de nem is erről akarok beszélni. Hanem az Új-Zélandi geológus nőről. Nem volt szerencsém még ezelőtt onnan származó emberrel beszélnem, de elég sokféle nációval dolgoztam együtt az évek során. Az akcentusa viszont letaglózott. Mintha a skótot ausztrállal keverték volna. Steve barátom sokat tanítgatott a skót kiejtés megértésére, az elég jól megy. Viszont Bobbal (Ausztráliából) volt egy megállapodásunk, hogy csak írásban kommunikálunk, mert 4 hónap alatt sem sikerült megértenem amit mond. :D

De ez amit ma hallottam... Ha valaki mozgolódik Új-Zélandiak körében kérem erősítse meg vagy cáfolja, hogy mindenki így beszél-e! :D

És újfent kezdődik a sáskajárás időszaka. Tavaly ilyenkor ingáztam a fúráspont és Adama között és útközben láttam a sáskarajt. (hehe, karaj... :D ) A fúrásponton csak a szélét kaptuk el és nem is nagyon okoztak fennakadást.

Most kezdenek megjelenni a fúrásponton, egyre nagyobb számban. Nem hívnám még sáskajárásnak, de gondolom ami késik nem múlik. Valamit ezek még kisebbek is mint tavaly. Most még csak olyan 5-6 cm körüli, tavaly 8-9 cm-es bestiák is voltak errefelé.

190 - Száz-kilencvenedik nap - Pom-pom-pom

Ma nem lehet elrontani a kedvem, bármi is történjen. Ma van a szülinapom. :D

Ahhoz képest, hogy a 30-at egy aknában, 2 fokos, derékig érő vízben dolgozva töltöttem, tavaly pedig itt voltam rettenetes hasmenéssel, az idei elég kellemes. :D

Ebédre kaptunk szendvicset. Már nagyon rég kérleltük a szakácsokat érte. És pirítós volt, pont úgy, ahogy kértük. Egy álom vált ma valóra! :D

Még ajándékom is van. Hoztam magammal otthonról és meg tudtam állni, hogy idő előtt kinyissam.

Most már kibonthatom, de azt megtartom magamnak. És most tánc! 

189 - Száz-nyolcvankilencedik nap - Gyümölcsök és zoknik

Arra jöttem rá, hogy nagyon el vagyunk kényelmesedve mi ott Európában. Bemegyünk a boltba és olyan gyümölcsöt veszünk, amilyet csak akarunk, hiába nincs éppen szezonja. 

Még a projekt elején sikerült kiharcolni, hogy az étkezésekhez kapjunk gyümölcsöt is (a legjobb ötlet volt eddig...). Az elmúlt időszakban sokszor kaptunk narancsot, de egészen zöld volt még és olyan savanyú, hogy az ember egy óráig meg se tudott szólalni miután megette.

Most, mivel már lassan a száraz évszak vége felé közeledünk (Áprilisban már indul a "kissé" esős évszak) a gyümölcsök is kezdenek rendesen megérni és ennek megfelelően a narancs is kezd egész elfogadható lenni, nem rántja ökölbe az ember arcát az első harapás után. :D

A mosodás hapsival is új játékunk van. Miután sikerült vele megértetnem, hogy nem kell kiszedni a ruhákat a mosózsákból, az pont a mosásra lett tervezve, elkezdte összerakosgatni a zoknikat, de úgy, hogy csomót köt a párokra. És olyan szorosra húzza, amennyire csak bírja. Először amikor megláttam nem is szenteltem neki túl nagy figyelmet csak miután pár nap múlva kibontottam a csomót, akkor láttam megrökönyödve, hogy az egyik zokni vagy 5 centivel hosszabb lett mint a másik.

Szóval most arra próbálom rávenni a bácsit, hogy ne csomózza össze a zoknikat. Van kihívás a feladatban, mert nem beszél angolul, elmutogatni pedig nehézkes... :D

188 - Száz-nyolcvannyolcadik nap - Mestertolvaj

Úgy látszik nem árt, ha többféle dologhoz is ért itt az ember. Történt ugyanis, hogy tegnap este elromlott a zár a fürdőszoba ajtómon. Hiába nyomtam le a kilincset, nem húzta vissza a zárnak a nyelvét és így nem nyílt ki az ajtó.

Ami kellemetlen, mert a szigetlakó kollégám hazautazott és így esélytelen, hogy valaki a másik oldalról esetleg kinyissa nekem az ajtót. Zuhanyozni meg kell, meg olyan cefet idő van (köd, eső, hideg), hogy jól is esik a forró zuhany (mert most már legalább van! :D )

Szóval felhasználva mestertolvaj múltamat (nyilván... :D ) letéptem a táskámon maradt reptéri azonosító cetlit majd az ajtó mellett bedugva kipöccintettem a zárnyelvet. Igazából nem is kellett hozzá sok idő, szerintem kevesebb mint egy perc alatt végeztem (valójában sokkal tovább tartott amíg találtam valamit amit használhatok a nyitáshoz, mint maga a nyitás). És nyilván ezért érdemes bezárni kulcsra is azokat az ajtókat, amelyeknek a külsején csak egy gomb van (kilincs helyett), mert nagyon gyorsan kinyithatóak ám (napi "jótanács" pipa... ).

Ezután már csak az maradt hátra, hogy némi papírt gyömöszöljek a zár nyílásába és ezzel kitámasszam a nyelvet. Így most megint tudom használni a fürdőszobát! Éljen!

187 - Száz-nyolcvanhetedik nap - Csacsi támadás

Délelőtt támadás érte a tábort. Egy felettébb felbőszült csacsi  rontott be a kapun keresztül majd vágtázott végig a táboron.

A biztonsági őreink (akik ugye titkosszolgálati kiképzést is kaptak... :D ) simán végignézték, tétlenül az egészet.

Végül a mosodás fickó eredt a nyomába és tessékelte ki a tábor területéről.

Miután a kapun kívülre került, azután is csak ácsorgott és vágyakozó tekintettel nézett befelé a táborba. Nem tudom mit láthatott meg itt a konténerekben, de úgy látszik felettébb megtetszett neki. :D

186 - Száz-nyolcvanhatodik nap - Útépítés

Ma furcsa dologra lettünk figyelmesek. Van egy nagyobb kanyar a fúráspont és a tábor között. És a kanyarba elkezdtek kirakni olyan alacsony fehér oszlopokat, ami nálunk minden út mellett látható.

Ugye a célja az az lenne, hogy sötétben is kijelölje a kanyar ívét és látni lehessen. Ezért fényvisszaverővel van ellátva, a jobb kéz felőliek fehér színű fényvisszaverővel vannak ellátva, a bal oldaliak pirossal.

Nos, ehhez képest jó Etióp szokáshoz híven sikerült teljesen értelmetlenül megoldani a dolgot. Gondolom látták valahol, hogy nagyjából hogy is néz ki és lemásolták ahogyan éppen gondolták. 

Ennek eredményekén a kanyar belső felébe raktak ki néhány beton oszlopot. Otthon ugye műanyagból vannak, hogy ne okozzanak további sérülést, ha valaki nekimegy véletlenül.

Mivel a kanyar belső ívén vannak, csak akkor lehet egyáltalán meglátni az oszlopokat, amikor az ember már a kanyar bejáratánál van. És sikerült elégé bentre tenni, gyakorlatilag nem az út mellé, hanem az útba betonozták be ezeket az oszlopokat. Ennek eredményeként a szamarak, tehenek, helyiek nem az út szélén, hanem sokkal beljebb vándorolnak az úton. 

És persze a piros kis fényvisszaverő lapok csak egyszerű pirosra festett lemezek, amik egyáltalán nem verik vissza a fényt, szóval éjszaka gyakorlatilag láthatatlan.

Szóval inkább rosszabb lett, mint jobb. :D

184 & 185 - Száz-nyolcvannegyedik és ötödik nap - Repkedő dolgok

Kicsit feje tetejére állt a világ. Át kellett váltanom nappalos műszakba. Az történt, hogy leszakadt a Top Drive a berendezésnél.

Hogy ez hogyan is néz ki nagyjából? Úgy mint ezen a videón kb:

Szerencsére senki sem sérült meg, de egyelőre a feje tetején áll a világ. Szóval emiatt csúsztam egy kicsit a bejegyzéssel. De talán érthető.

183 - Száz-nyolcvanharmadik nap - A profi kódtörő

Ugye mindenki fel tudja idézni a filmekből azt a jelenetet, amikor a jófiúk megpróbálják az interneten visszakövetni azt, hogy honnan is támadnak éppen a rosszfiúk. Ülnek a monitor előtt, egy vonal cikázik egy világtérképen és általában úgy végződik, hogy "Ejnye, túl profik, jól elrejtették a nyomaikat..." :D

Ezzel szemben a valóság az, hogy ezt bárki képes megcsinálni otthon is, gyakorlatilag egyetlen parancssorral.

A bűvös parancs pedig: 

tracert xyz.hu

ahol az xyz egy tetszőleges oldal címe. Ezt az egészet parancssorba kell begépelni (command prompt). Magyarországról nyilván nem magyar honlapot célszerű választani, hanem valamit ami jó messze van és akkor figyelhetjük, hogy hogyan pattog a kis jelünk oda-vissza a világhálón, keresztül a világon.

Én megcsináltam innen, egy magyar honlappal:

Kedvesen ki is írja a végén, hogy "Trace complete", mintha csak egy profi kódtörő jól végezte volna munkáját. Ezután nincs más dolgunk, mint hogy a kapott IP címeket térképre vigyük (egy adatbázisból kikereshető az adott IP címek földrajzi elhelyezkedése). Én az alábbi térképet kaptam végül:

Szóval az innen indított kérésem először tekereg egy kicsit Dél-Afrikában (az azonos helyen lévő pontokat egyszerűsítettem, így lehet az, hogy 19 IP címet kaptam válaszként, viszont csak 11 pont van a térképen), majd átugrik Namíbiába, utána vissza Dél-Afrikába, elindul felfelé Kenyába, ahonnan hirtelen ugrással érkezik Londonba, majd Párizson és Bécsen át Budapestre, egy rövid kitérővel Jászárokszállásra (amit nem nagyon értek) és végül Budapesten landol. :D

Na ki a hacker? :D

181 & 182 - Száz-nyolcvanegy és száz-nyolcvankettedik nap

 Kicsit lemaradtam a bejegyzések írásával, de egyszerűen kritikán aluli az internet minősége.

Szóval, "Tisztelt Bíróság", nekikezdtem én tegnap a bejegyzés megírásának, csak egyszerűen kidobott az oldal és többé nem tudtam betölteni. :D

Viszont nehéz úgy írni, hogy nem történnek érdekes dolgok.

A napom kb így néz ki:

Felkelek este 7-kor, vacsora 7:15-kor. Este műszakváltás megbeszélés 8-kor. Hajnali 1 körül "ebédelek" a magammal hozott zacskós kajákból, mert az éjszakás műszak még mindig nem kap enni. Reggel 7:15-re lemegyek reggelizni. Reggel 8-kor megint műszakváltásos megbeszélés. Kb. 9 körül jutok le a táborba. Zuhany után megyek aludni, mert még mindig se térerő, se internet. Szóval inkább alszom.

Ezzel így nehéz bármi érdekeset is csinálni.

Elvileg 15 körül váltok majd nappalos műszakba, amikor talán több érdekesség fog történni.

Ma egy kicsit gyakorlatoztattuk a Kenyaiakat. Nemsokára el fogunk érni egy gőz réteget, ami elég sok gondot jelentett az első kútban. Pl ilyesmiket:

Szóval most gyakorlatozott a nappalos műszak. Én viszont csavartam egy kicsit a dolgon, mert nem tudott róla senki, hogy épp gyakorlat lesz. A nappalos műszaknál a biztonságtechnikai emberek megbeszélték, hogy akkor gyakorlat lesz, mire kell figyelni, stb... szóval lehetett számítani és készülni rá. Ezzel ellentétben én felmentem a munkapadra és közöltem a fúrómesterrel, hogy nyomja meg a vészjelzőt, gyakorlatozunk. 

Meg vagyok elégedve velük, mert 3,5 perc alatt lezárták a kutat, ami nem rossz idő. Utána jöttek az irodámba az emberek, hogy miért nem szóltam előre, hogy gyakorlat lesz.

Nyilván pont ez volt a célja, mert a kitörés sem jelenti be előre, hogy akkor délután kettőkor jövök, helló. De azt hiszem sikerült megértetnem velük, hogy az nem gyakorlat, ami előre be van jelentve. :D

180 - Száz-nyolcvanadik nap - Becenevek

Sok minden ma sem történt. ezt nyilván nem úgy kell érteni, hogy nem dolgoztunk, hanem úgy, hogy nem történt semmi kirívó, szépen zajlott a munka és a kenyaiak sem csináltak semmi hülyeséget.

Így nyilván más téma után kell néznem. Vacsora közben valahogy szóba kerültek az izlandi becenevek.

Egész érdekesen képzik őket az alapnevekből. Szóval náluk is úgy van, hogy kerüljön egy i betű a név végére és megvan a becézés. De ez csak az esetek kisebb részében van így, leginkább ötletszerűen képzik a beceneveket. :D

Pl:

Sigurgeir --> Geiri

Kristján --> Stjáni  (sokkal könnyebb kimondani mint az alapnevet, igaz??? :D :D :D )

Ezzel ellentétben viszont:

Jón --> Jónsi

Miért csinál valaki hosszabb nevet, mint ami alapból van???

Vannak olyan esetek, amikor alig felismerhető hogy miből alakult ki a becenév:

Þoroddur --> Doddi

És vannak olyan esetek is, amikor teljesen ellentétes:

Guðleifur --> Guffi

Viszont számukra ismeretlen a nálunk használatos  -ka, -ke kicsinyítő képzős formák. A gyerekeket is a teljes nevükön szólítják, maximum a becézett formában.

179 - Száz-hetvenkilencedik nap - Fotóművész

Már ötödik alkalommal vagyok itt és rá kellett jönnöm, hogy már nem annyira tölt el az újdonság varázsával az, hogy Afrika közepén vagyok. Kicsit olyan megszokottá váltak a dolgok. Mintha csak egy normál munkahely lenne. 

Érdekes változás.

Sok minden egyébről nem tudok írni. Az éjszakás műszakban kevés felfordulás történik általában. Még 2 hétig így leszek beosztva, mielőtt váltanék nappalos műszakba de ígérem igyekszem majd találni dolgokat amiről írhatok.

Éppen telihold van és ezt a fotót sikerült lőnöm:

Egy igazi művészi kép... :D

178 - Száz-hetvennyolcadik nap - Megint itt

A decemberi elnyújtott ittlét után nem sok időm jutott pihenésre, már vissza is kellett jönnöm. Összesen egyébként 26 napot voltam otthon (43 ledolgozott nap után...).

A kiutazás fénypontja az volt, hogy a Bécsi reptéren közölték, hogy 4 napja kötelező ffp2-es maszkokat hordani. Mivel nekem csak sima orvosi maszkom volt, mondta a lányka, hogy vegyek egyet gyorsan a reptér földszintjén. Mivel este 8 óra volt, nyilván minden zárva volt. A lányka közölte, hogy sajnálja, de így nem fognak felengedni a gépre. Mondtam hogy remek, és dühöngtem, mert sehol nem figyelmeztettek előre erre. A reptér honlapján is jól elrejtve található meg az információ. Szóval az egyszeri utazó hagy szívjon.

Végül valamelyik légitársaság pultjánál egy hapsi hajlandó volt eladni egy maszkot 20 euróért (több mint 7000 forint). Otthon ez 191 forintba kerül, szóval 37-szeres áron vettem egy maszkot. Nyilván lehúzás, de muszáj voltam fizetni. Igazán akkor lettem mérges, amikor a repülőre felszállva az utánam jövő emberek kb. felén nem volt ilyen maszk, hanem csak a normál orvosi.  Hurrá. Felköptem és aláálltam.

Etiópiába érve, meglepően simán ment minden. Most annyi változás volt a belépési procedúrán, hogy fel kellett mutatni a negatív tesztemet, majd egy másik ablaknál a vízumomat és bent is voltam az országban. A csomagfelvétellel együtt kb. 20 percig tartott az egész. Soha nem sikerült még ilyen gyorsan kijutnom a reptérről.

Ennek megfelelően viszonylag hamar a táborban voltam. Délután még sikerült pár órát aludnom és most enyém az éjszakás műszak.

Szóval vissza a mókuskerékbe. :D 

176-177 - Száz-hetvenhat és száz-hetvenhetedik nap - BÚÉK

A tegnapi nap kaotikusra sikeredett, ezért írok csak most. 

Íme a tegnap bejárt útvonal:

Szóval, úgy indult, hogy 30-án, délután 3-kor tesztelés volt a táborban. Mivel éjszakás vagyok, fel kellett kelnem az "éjszakám" közepén a mintavételhez. Ezután már nem nagyon tudtam visszaaludni így inkább felmentem a fúráspontra. Ott lehúztam az egész éjszakás műszakot, majd 31-én reggel 5-kor indultunk a fővárosba vízumot szerezni. Ugye a múltkor nem sikerült meghosszabbítani, így most már egy lejárt vízummal mentem szerezni valami kilépő papírt. A repülőjegyet direkt úgy vettem, hogy legyen 2 nap ügyintézési idő, mert legutóbb is annyi kellett hozzá. 

Szóval reggel felkerekedtünk és a legnagyobb dugó közepén elvergődtünk a bevándorlási hivatalhoz (kék vonal).

Ott közölték, hogy most már 3 nap az ügyintézési idő. Eh???? Szóval, mentő megoldásként lecsattogtunk a másik bevándorlási hivatalhoz (igen, kettő van az egyszerűség kedvéért). Itt meg kellett vesztegetni a biztonsági őrt, hogy egyáltalán beengedjen minket ügyet intézni. Ide oda rohangáltunk a hivatalok között, küldözgettek minket egyik pontról a másikra. Végül kinyögték, hogy az egyik papír nem megfelelő, mert vízum hosszabbítást kér a cég nekem pedig már kilépő vízumra van szükségem. Így gyorsan lerobogtunk az itteni irodába (zöld vonal), csináltunk egy kilépő vízumos papírt, került rá pecsét is. Gyorsan vissza az első helyre (sárga vonal). Ott mondták, hogy még mindig 3 nap az ügyintézés, nem csinálnak soron kívüli eljárást. Végül addig erősködtünk, hogy a biztonsági őr dobott ki minket. 

Irány a 2. hivatal megint (lila vonal). Mivel csütörtök volt, ha nem sikerül elintézni a vízumot, akkor egész hétvégére a fővárosban ragadok és csak valamikor január  6-7 körül tudnék hazamenni, amit nyilván nem szerettem volna. Szóval a másik hivatalban már majdnem munkaidő vége volt (délután kettő!?) így már csak kevés embert találtunk a helyén. Végül megígérték, hogy holnap lesz valami, csak menjünk vissza délelőtt. Kicsit csalódottan, de annál inkább fáradtan mentünk vissza az irodába (türkiz vonal). Ekkor már több mint 24 órája voltam ébren, így csak felmentem az apartmanba az irodából és átaludtam az egész újév mizériát (itt egyébként sem most van, hanem szeptemberben).

Ma reggel pedig felmentünk megint a 2. helyre és kaptam egy aláírást az útlevelem másolatára, hogy hazamehetek. Fizetek majd még 75 dollár büntetést a reptéren, de igazából ennyi. Mehetek haza! :D :D :D

Attól függetlenül, hogy a helyiek nem ünneplik a szilvesztert, az ügyvezető egy angol fazon, így ma este lesz egy újévi vacsora. Mivel még itt töltöm a napot, a gépem csak szombaton, hajnali 1-kor indul, meghívtak engem is. Figyelmes dolog a részükről, nagy jól esik. Szóval elmentem inget vásárolni, mert leginkább csak az utazáshoz használt pulcsi, mackónadrág kombó van nálam, ami nem nagyon illik a Hyatt Regency Hotel éttermének eleganciájához.

Ezt sikerült venni:

Életem legdrágább inge. 20.000 ft-ba került és még nem is teljesen pamut, hanem 30% műanyag. Mindegy, már hozzászoktam, hogy ha egyedül megyek itt vásárolni, akkor rákerül az árra a "White Man Tax". Ez van..

Szóval, most várom a vacsorát, onnan pedig megyek a reptérre. Majd holnap beszámolok az utazásról. Megint Isztambulon keresztül megyek hazafelé. Szóval, Malév szignál: