Könyörgéseink meghalgattattak és lett egy kenyérpirítónk. No nem azért, mert az ellátást végző cég beújított egyet, hanem azért mert Toby hozott egyet Izlandról. Így végre élvezhetjük a pirítóst a reggeleihez. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tudok majd örülni az egyszerű pirított kenyérnek.
Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz belőle valami ehető. :D
Időközben arra is rájöttem, hogy nagyon hiányzik a leves. Régebben még kaptunk néha, de mostanában már nem főznek nekünk levest. Még szerencse, hogy hoztam magammal egy jó adagot. Így most arra szoktam rá délutánonként, hogy főzök magamnak levest. Nem kell nagy dologra gondolni, csak egyszerű zacskós levesről van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése