A mai nap műszakot cseréltünk az szigetlakó kollégával. Ebéd után ő volt délután, én pedig bementem aludni pár órát és most feljöttem az éjszakás műszakra. Most 2-3 napig megint össze-vissza fog járni a biológiai órám, amíg át nem állok rendesen az éjszakai létre.
Úgy látszik, ma mexikói nap volt a konyhán, mert ebédre tortillát kaptunk. :D
Szegény szigetlakóra egyébként rájár a rúd. Tegnap este akkora vihar volt, hogy befolyt az ablakon a víz és beázott a laptopja. Ezért hathatós mérnöki megoldást eszeltünk ki a gép kiszárítására:
A felkelés nem ment neki túl egyszerűen. Délután nekem kellett felébresztenem, hogy ideje dolgozni jönni. Még ebéd után sem tűnt úgy, hogy magához tért volna. Amikor battyogtunk a kocsihoz, az egyik ellátást végző hapsi rohant utánunk, 2 guriga wc papírral meg hablatyolt valamit, hogy várjunk egy kicsit. Szegény szigetlakó annyira nem volt ébren, hogy izlandi nyelven kérdezte, hogy ez meg mit akar. A legmeglepőbb viszont, hogy én meg csípőből szintén izlandiul válaszoltam, hogy fogalmam sincs. Nem azt mondom, hogy pontosan értettem, hogy mit kérdez, de a helyzet adta magát és rájöttem, hogy nagyjából mit kérdezhet. Aztán már csak válaszolni kellett... :D Apró sikerélmények...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése