A tegnapi bejegyzés elmaradt, mert nem volt internet. Úgy látszik ebben az országban, hogy valamihez hozzákezdenek a "szakemberek", akkor az elromlik.
Szóval, eddig volt internet a szatellit tányéron keresztül. A szolgáltató cuccai 3 hete megérkeztek, de az emberek csak most jöttek. A 3 hét késés azzal magyarázták, hogy véletlenül nem értek rá. Minden nap hívogattuk őket, hogy mikor jönnek már, de mindig csak az volt, hogy majd holnap. Gondoltuk, hogy akkor legalább a dobozokat kinyithatjuk, mert egy nyomtatót beüzemelni nem egy nagy dolog, de ezt persze nem engedték meg. Fura egy bagázs...
No, szóval, most megérkeztek és elkezdték fejleszteni az internetet. Anélkül, hogy növelték volna a sávszélességet, fogták és megosztották a jelet az összes konténerbe és le a táborba. El lehet képzelni, hogy ha hirtelen 10 ember helyett 139 szabadul rá ugyanarra a vonalra, akkor mekkora les a sebesség...
Ma reggelre eljutottunk odáig, hogy a leveleimet sem sikerült letöltenem 3 óra alatt. Ekkor megelégeltem a dolgot és letiltattam a táborban és a fúrásponton a netet. Csak a rig manager és a mi konténerünkben van internet. Még a napijelentéssel is késtem kb 2 órát, mert nem tudtam letölteni a hozzá szükséges adatokat. Én nem tudom, hogy ezeknek az embereknek milyen gondolataik vannak, de már jó előre figyelmeztettük őket, hogy ne osszák meg az internetet, mert nem fogunk tudni dolgozni. Előrelátás nulla.
Tegnap a konténereinket is meg kellett emelni. Anno a tábor építése során ideiglenesen aláraktak valamit, hogy a szennyvizet be lehessen kötni és most cserélték ki a végleges betonelemekre.
Nyilván az éjszakás kollégám nem mehetett el aludni, amíg a konténerek mozgásban vannak. 9-re ígérték, hogy befejezik, de 11-kor még nagyban dolgoztak. Aztán szegény Arnar valamikor dél körül tudott lefeküdni. Aztán valahonnan, valamelyik nagyeszűnek eszébe jutott, hogy a konténer nem teljesen vízszintes, ezért helyreteszik. Annyit felejtett ki a számításból, hogy valaki alszik abban a konténerben. Szegény Arnar arra riadt fel, hogy a konténere a levegőben ő meg kiesett az ágyból. Én néha tényleg nem értem, hogy mi játszódik le itt az emberek fejében, de hogy nem értelmes gondolatok cikáznak ott az biztos. Szerencsére Arnar izlandi és ennek megfelelően higgadtan tudta kezelni a helyzetet. Nem hiszem, hogy én ennyire nyugodt tudtam volna maradni, ha valaki meglenget konténerrel együtt a levegőben.
Mivel így a konténerek jóval magasabbra is kerültek, szükség volt valami lépcsőre, mert már nem tudtunk fellépni a konténer ajtajához. Mire nem jó a béléscső menetvédő...
Vasárnap este volt a szokásos hússütés. Múlt héten kértem a szakácsot, hogy ha lehet, akkor tegyék át a grillt a másik oldalra, mert a szél mindig ugyanabból az irányból fúj és nem jó benne ülni. Már nem emlékszem kivel, de valakivel beszéltem indulás előtt, hogy az itteni emberek inkább együtt élnek a kellemetlenségekkel, mintsem hogy változtassanak valamin. Ez a hússütés remek példa volt erre. Inkább ültek a füstben, de nem jutott eszükbe, hogy megcseréljék a grill és az asztalok pozícióját. Csak miután megkértem őket, akkor történt változás. Ellenben tökre örültek neki, hogy jé, nem fulladunk meg a füsttől evés közben. Érdekes egy népség...
Szintén volt kávé is a húshoz, amit a tradicionális módon készítettek el. Még a tüzelő sem mindegy. Szantálfával kell megrakni a tüzet. Aztán azon egy kis serpenyőben megpörkölik a kávébabot, majd abból főzik a kávét. az íze remek, össze sem lehet hasonlítani azzal a sárízű kávéval amit néha napközben kapunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése