202 - Kettőszáz-kettedik nap - Irány haza

A nagy teleregény felvonásai között észre sem vettem, hogy átléptem a kétszázadik itt töltött napot. Lassan meglesz a teljes év is. :D

Egyébként ma indulok haza. Már a fővárosban vagyok, várom a gépemet.  Ennek megfelelően a délután nagy részét a kóla, pizza, chips (a Kóla puska sültkrumpli után szabadon...) tette ki.

Ma délelőtt egyébként megérkezett az a cucc amit annyira vártunk. Szóval lezárult a teleregény. Élt 20 napot.

Időközben megjelent a beszámoló az amerikai nagykövetség látogatásáról. Híres lettem, benne vagyok az újságban. :D Kár, hogy semmi nem látszik az arcomból... :D

És akkor Malév szignál!

199 - 201 - Száz-kilencvenkilencedik - kétszáz-egyedik nap - Folytatásos teleregény

 Miután lezúgott a top drive, kértük a kenyaiakat, hogy ugyan küldjenek már egy roncsolásmentes repedésvizsgálatot végző csapatot, akik megnézik, hogy sérült-e valami létfontosságú elem a berendezésnél.

Mindezt Február 8-án (hétfő) beszéltük meg. Megígérték, hogy azonnal intézkednek és elindul a csapat. Szóval fogták magukat, összekészítették a cuccot és feladták a kenyai légitársaságnak, akinek 2 naponta repül gépe Etiópiába. Megígérték, hogy csütörtökre itt lesz a cucc. Pénteken megérkezett a kiscsávó, aki vizsgálatot végzi, viszont hiába érdeklődtünk a reptéren, cucc sehol. Hétvégén minden zárva, legközelebb hétfőn megpróbáljuk. Meglepődtünk, amikor a reptéren azt mondták, hogy nem érkezett semmi. Kisebb nyomozás után a kenyai légitársaság egyszerűen közölte, hogy nem volt hely a gépen ezért nem adták fel a csomagot. Csak nem szóltak róla senkinek. Megegyeztünk, hogy gyorsan elhozzák a cuccot és inkább feladják az Etióp légitársaságnál, mert nekik két gépük indul naponta (miért nem ott adták fel alapból???).

Ezt sikerült 2 nap alatt végrehajtani, szóval a cucc végül csütörtök este landolt az Etióp fővárosban. Pénteken irány a vám. Csak hát, az eredeti szállítólevelek nem voltak mellékelve a dobozhoz. A kenyaiak esküdöztek, hogy feladták. Aztán arra esküdöztek, hogy a kenyai légitársaság hozta el a papírokat. Végül szombaton belátták, hogy mégiscsak elfelejtették feladni a papírokat. 

Szóval hétfőn (azaz ma) megérkeztek végül a papírok. A vám reggel 8-tól délután 5-ig vizsgálgatta a csomagot(???). Ezután, mivel 16 és 20 óra között kamionstop van a fővárosban, a futárcég sofőrje nem volt hajlandó beállni a vámudvar területére, mert félt, hogy meg fogják büntetni (????).

Szóval itt tartunk jelenleg, némi fenyegetőzés hatására a sofőr végül megmozdult, a cucc fent van a kamionon és állítólag úton van felénk.

Hát kíváncsi leszek. :D :D :D 

198 - Száz-kilencvennyolcadik nap - Konyha

 Nem tudom mi történt, de valószínűleg kulináris forradalom zajlott le a konyhán. A tegnapi pirítós után ma krumplipüré volt köretként. Eddig sosem kaptunk krumplipürét. Meglepő volt.

További ámulatra késztettet, hogy a rántott hal nem konzervhal (igen, az ecetes fajta...) volt kirántva , hanem friss hal. A párolt zöldséget pedig nem szórták meg azzal a zöldfűszerrel amit utálok, de még nem sikerült kideríteni a nevét. :D

Szóval szerintem először ettem olyan ételt, ami finom is volt. Egy év alatt azért ez nem rossz teljesítmény! :D :D :D

197 - Száz-kilencvenhetedik nap - Mindenféle ételek

 Könyörgéseink meghalgattattak és lett egy kenyérpirítónk. No nem azért, mert az ellátást végző cég beújított egyet, hanem azért mert Toby hozott egyet Izlandról. Így végre élvezhetjük a pirítóst a reggeleihez. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tudok majd örülni az egyszerű pirított kenyérnek.

Ebéd után észrevettem, hogy valaki komoly gazdálkodásba fogott a táborban. Az egyik virágos ládába gyakorlatilag simán krumplit ültetett. :D 

Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz belőle valami ehető. :D

Időközben arra is rájöttem, hogy nagyon hiányzik a leves. Régebben még kaptunk néha, de mostanában már nem főznek nekünk levest. Még szerencse, hogy hoztam magammal egy jó adagot. Így most arra szoktam rá délutánonként, hogy főzök magamnak levest. Nem kell nagy dologra  gondolni, csak egyszerű zacskós levesről van szó.

Amúgy nem vagyok egy nagy leves párti, de 3 hét után nagyon tud hiányozni. Tegnap gombaleves volt, ma még ingadozok a brokkoli és a francia hagymaleves között. :D

194 - 196 - Száz-kilencvennegyedik - kilencvenhatodik nap - Rézcsillagos piknik

Az internet kapcsolat az elmúlt napokban mindent alulmúlt. Aztán rájöttem, hogy miért. Volt egy megállapodás, hogy a kenyaiak lelövik az internetet 9-10 és 15-17 óra között és csak a mi konténerünk lesz rákapcsolva a hálózatra. Nos, ezt sunyi módon abbahagyták és egész nap meg volt nyitva a teljes hálózat mindenkinek. Nyilván rögtön úgy le lett terhelve a hálózat, hogy semmit nem lehetett elintézni. Reggel 9-kor elküldött e-maileket délután 3-kor kaptam meg.

Az IT központjuk állítólag dolgozik egy szűrőn, ami letiltaná a stream szolgáltatásokat (mint pl. youtube), de már legalább 6 hónapja dolgoznak a dolgon (kb 10 perc beállítani egy szűrőt a szerveren), szóval nekik estem, hogy nem is igazán akarják megoldani a problémát...

Erre csak hümmögtek lehajtott fejjel. Hát köszi...

Vasárnap a hússütésnél gondoltam, hogy eszek egy kis rizst köretként. Hátha fejlődött a rizsfőzési tudományuk és nem fahéjas rizst tálalnak fel a húshoz. Mikor jobban szemügyre vettem a rizses tálat a rizs mellett volt fahéj (nyilván nem felejtették el), répa (ami még nem is rossz), mazsola (?!?!) és félig sült virsli. Letettem a rizsfogyasztásról...

Azóta kaptam még képet a felső vezetők látogatásáról. Szóval így néz ki a rézcsillagos piknik:

193 - Száz-kilencvenharmadik nap - Ocean Ranger

1982 Február 14-én az Ocean Ranger platform Kanada partjaitól nem messze, épp a J-34-es kút fúrási munkálatait végezte a Hibernia olajmezőben.

Miután figyelmeztetést kaptak egy közeledő viharra, megkezdték az ilyenkor szokásos felkészülést. Elkezdték kiépíteni a fúrócsövet a kútból, de a vihar túlságosan sebesen közeledett, ezért inkább a fúrócső elvágása mellett döntöttek. Miután a maradék szerszám a lyukba esett, lecsatlakoztatták a riser-t a vízalatti kitörésgátlóról. Ezután a platform várta a szélsőséges időjárást.

Helyi idő szerint este 7 óra körül a közeli platformok elkezdtek rádiójeleket fogni, melyben az Ocean Ranger beszámolt egy különösen nagyméretű, 20 méteres hullámról (ez kb egy négyemeletes panelház magassága).

További szórványos rádióadásokat fogtak azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet befoltozni egy megsérült ablakot és hogy víz került a ballasztot szabályozó vezérlőterembe (a vezérlőterem ablak csak 8,5 méterrel volt a vízfelszín felett, ezért ócskán belül a hullámok magasságán).

Este 9 óra körül a rádióadások arról számoltak be, hogy a vezérlőteremben a ballasztot szabályozó szelepek maguktól nyitnak és zárnak, vélhetően rövidzárlat miatt.

Végül hajnali 0:52-kor elhangzott a Mayday jelzés melyben azonnal segítséget kértek és jelezték, hogy a platform súlyosan megdőlt.

Helyi idő szerint hajnali 1:30-kor hangzott el az utolsó rádióüzenet:

"There will be no further radio communications from Ocean Ranger. 

We are going to lifeboat stations." 

A platform kevesebb, mint 90 perc alatt elsüllyedt. A legénység közül - 84 fő - senki sem élte túl a katasztrófát.

192 - Száz-kilencvenkettedik nap - Felső-vezetés

Ma meglátogatott minket a kenyai felső-vezetés. Bármennyire is szeretnénk elszigetelt módban dolgozni, sajnos vannak akiknek nem lehet nemet mondani. :/

Sok mindent nem tehetek ez ellen, sajnos együtt kell élni vele. Viszont így alkalmam volt meglátogatni az egyik kilátópontot. Szóval itt dolgozunk:

Mivel egész délelőtt kísérgetni kellett őket, ebédet is kaptunk. És egyébként jobb volt az ebéd, mint amit mi általában a táborban eszünk. Hiába, egyesek egyenlőbbek az egyenlők között. Annyira nem panaszkodhatok viszont, mert legalább mi is kaptunk belőle.

Mikor visszaértem a fúráspontra erre lettem figyelmes:

Remélem megnő az internet sebessége! :D :D :D 

191 - Száz-kilencvenegyedik nap - Csemete

Még december végén amolyan csapatépítő jelleggel, mindenkinek kellett ültetnie egy-egy fát a táborban. Szegény tábor tényleg elég sivár és jól nézne ki némi zöld felület. Viszont a talaj döngölt murvával van borítva, így szegény növények elég nehéz helyzetből indulnak.

Mindenesetre ástunk gödröket, le a murvaréteg aljáig, feltöltöttünk termőfölddel és elültettünk mindenféle növényeket.

A supervisoroknak a képen szereplő csemete jutott. Grevillea Robusta. Nem találtam meg a magyar nevét, az angol nevét kb. selyem vagy selymes tölgynek lehet fordítani. Szóval most a napi program része, hogy minden este meg kell locsolni egy kicsit. Remélem tart addig a projekt, hogy élvezhessem az árnyékát! :D

Más. Volt ma egy megbeszélés, ahol jelen volt egy csomó geológus és geofizikus a világ minden tájáról. Csodálom a megbeszélés szervezőjét, hogy sikerült olyan időpontot találnia, ami megfelel a résztvevőknek, akik Új-Zélandról, Etiópiából, Kenyából, Izlandról és az USA Nyugati partjáról jelentkeztek be. :D Voltak akik a reggeli kávéjukat iszogatták és volt akinél már majdnem éjfél volt :D 

No, de nem is erről akarok beszélni. Hanem az Új-Zélandi geológus nőről. Nem volt szerencsém még ezelőtt onnan származó emberrel beszélnem, de elég sokféle nációval dolgoztam együtt az évek során. Az akcentusa viszont letaglózott. Mintha a skótot ausztrállal keverték volna. Steve barátom sokat tanítgatott a skót kiejtés megértésére, az elég jól megy. Viszont Bobbal (Ausztráliából) volt egy megállapodásunk, hogy csak írásban kommunikálunk, mert 4 hónap alatt sem sikerült megértenem amit mond. :D

De ez amit ma hallottam... Ha valaki mozgolódik Új-Zélandiak körében kérem erősítse meg vagy cáfolja, hogy mindenki így beszél-e! :D

És újfent kezdődik a sáskajárás időszaka. Tavaly ilyenkor ingáztam a fúráspont és Adama között és útközben láttam a sáskarajt. (hehe, karaj... :D ) A fúrásponton csak a szélét kaptuk el és nem is nagyon okoztak fennakadást.

Most kezdenek megjelenni a fúrásponton, egyre nagyobb számban. Nem hívnám még sáskajárásnak, de gondolom ami késik nem múlik. Valamit ezek még kisebbek is mint tavaly. Most még csak olyan 5-6 cm körüli, tavaly 8-9 cm-es bestiák is voltak errefelé.

190 - Száz-kilencvenedik nap - Pom-pom-pom

Ma nem lehet elrontani a kedvem, bármi is történjen. Ma van a szülinapom. :D

Ahhoz képest, hogy a 30-at egy aknában, 2 fokos, derékig érő vízben dolgozva töltöttem, tavaly pedig itt voltam rettenetes hasmenéssel, az idei elég kellemes. :D

Ebédre kaptunk szendvicset. Már nagyon rég kérleltük a szakácsokat érte. És pirítós volt, pont úgy, ahogy kértük. Egy álom vált ma valóra! :D

Még ajándékom is van. Hoztam magammal otthonról és meg tudtam állni, hogy idő előtt kinyissam.

Most már kibonthatom, de azt megtartom magamnak. És most tánc! 

189 - Száz-nyolcvankilencedik nap - Gyümölcsök és zoknik

Arra jöttem rá, hogy nagyon el vagyunk kényelmesedve mi ott Európában. Bemegyünk a boltba és olyan gyümölcsöt veszünk, amilyet csak akarunk, hiába nincs éppen szezonja. 

Még a projekt elején sikerült kiharcolni, hogy az étkezésekhez kapjunk gyümölcsöt is (a legjobb ötlet volt eddig...). Az elmúlt időszakban sokszor kaptunk narancsot, de egészen zöld volt még és olyan savanyú, hogy az ember egy óráig meg se tudott szólalni miután megette.

Most, mivel már lassan a száraz évszak vége felé közeledünk (Áprilisban már indul a "kissé" esős évszak) a gyümölcsök is kezdenek rendesen megérni és ennek megfelelően a narancs is kezd egész elfogadható lenni, nem rántja ökölbe az ember arcát az első harapás után. :D

A mosodás hapsival is új játékunk van. Miután sikerült vele megértetnem, hogy nem kell kiszedni a ruhákat a mosózsákból, az pont a mosásra lett tervezve, elkezdte összerakosgatni a zoknikat, de úgy, hogy csomót köt a párokra. És olyan szorosra húzza, amennyire csak bírja. Először amikor megláttam nem is szenteltem neki túl nagy figyelmet csak miután pár nap múlva kibontottam a csomót, akkor láttam megrökönyödve, hogy az egyik zokni vagy 5 centivel hosszabb lett mint a másik.

Szóval most arra próbálom rávenni a bácsit, hogy ne csomózza össze a zoknikat. Van kihívás a feladatban, mert nem beszél angolul, elmutogatni pedig nehézkes... :D

188 - Száz-nyolcvannyolcadik nap - Mestertolvaj

Úgy látszik nem árt, ha többféle dologhoz is ért itt az ember. Történt ugyanis, hogy tegnap este elromlott a zár a fürdőszoba ajtómon. Hiába nyomtam le a kilincset, nem húzta vissza a zárnak a nyelvét és így nem nyílt ki az ajtó.

Ami kellemetlen, mert a szigetlakó kollégám hazautazott és így esélytelen, hogy valaki a másik oldalról esetleg kinyissa nekem az ajtót. Zuhanyozni meg kell, meg olyan cefet idő van (köd, eső, hideg), hogy jól is esik a forró zuhany (mert most már legalább van! :D )

Szóval felhasználva mestertolvaj múltamat (nyilván... :D ) letéptem a táskámon maradt reptéri azonosító cetlit majd az ajtó mellett bedugva kipöccintettem a zárnyelvet. Igazából nem is kellett hozzá sok idő, szerintem kevesebb mint egy perc alatt végeztem (valójában sokkal tovább tartott amíg találtam valamit amit használhatok a nyitáshoz, mint maga a nyitás). És nyilván ezért érdemes bezárni kulcsra is azokat az ajtókat, amelyeknek a külsején csak egy gomb van (kilincs helyett), mert nagyon gyorsan kinyithatóak ám (napi "jótanács" pipa... ).

Ezután már csak az maradt hátra, hogy némi papírt gyömöszöljek a zár nyílásába és ezzel kitámasszam a nyelvet. Így most megint tudom használni a fürdőszobát! Éljen!

187 - Száz-nyolcvanhetedik nap - Csacsi támadás

Délelőtt támadás érte a tábort. Egy felettébb felbőszült csacsi  rontott be a kapun keresztül majd vágtázott végig a táboron.

A biztonsági őreink (akik ugye titkosszolgálati kiképzést is kaptak... :D ) simán végignézték, tétlenül az egészet.

Végül a mosodás fickó eredt a nyomába és tessékelte ki a tábor területéről.

Miután a kapun kívülre került, azután is csak ácsorgott és vágyakozó tekintettel nézett befelé a táborba. Nem tudom mit láthatott meg itt a konténerekben, de úgy látszik felettébb megtetszett neki. :D

186 - Száz-nyolcvanhatodik nap - Útépítés

Ma furcsa dologra lettünk figyelmesek. Van egy nagyobb kanyar a fúráspont és a tábor között. És a kanyarba elkezdtek kirakni olyan alacsony fehér oszlopokat, ami nálunk minden út mellett látható.

Ugye a célja az az lenne, hogy sötétben is kijelölje a kanyar ívét és látni lehessen. Ezért fényvisszaverővel van ellátva, a jobb kéz felőliek fehér színű fényvisszaverővel vannak ellátva, a bal oldaliak pirossal.

Nos, ehhez képest jó Etióp szokáshoz híven sikerült teljesen értelmetlenül megoldani a dolgot. Gondolom látták valahol, hogy nagyjából hogy is néz ki és lemásolták ahogyan éppen gondolták. 

Ennek eredményekén a kanyar belső felébe raktak ki néhány beton oszlopot. Otthon ugye műanyagból vannak, hogy ne okozzanak további sérülést, ha valaki nekimegy véletlenül.

Mivel a kanyar belső ívén vannak, csak akkor lehet egyáltalán meglátni az oszlopokat, amikor az ember már a kanyar bejáratánál van. És sikerült elégé bentre tenni, gyakorlatilag nem az út mellé, hanem az útba betonozták be ezeket az oszlopokat. Ennek eredményeként a szamarak, tehenek, helyiek nem az út szélén, hanem sokkal beljebb vándorolnak az úton. 

És persze a piros kis fényvisszaverő lapok csak egyszerű pirosra festett lemezek, amik egyáltalán nem verik vissza a fényt, szóval éjszaka gyakorlatilag láthatatlan.

Szóval inkább rosszabb lett, mint jobb. :D

184 & 185 - Száz-nyolcvannegyedik és ötödik nap - Repkedő dolgok

Kicsit feje tetejére állt a világ. Át kellett váltanom nappalos műszakba. Az történt, hogy leszakadt a Top Drive a berendezésnél.

Hogy ez hogyan is néz ki nagyjából? Úgy mint ezen a videón kb:

Szerencsére senki sem sérült meg, de egyelőre a feje tetején áll a világ. Szóval emiatt csúsztam egy kicsit a bejegyzéssel. De talán érthető.

183 - Száz-nyolcvanharmadik nap - A profi kódtörő

Ugye mindenki fel tudja idézni a filmekből azt a jelenetet, amikor a jófiúk megpróbálják az interneten visszakövetni azt, hogy honnan is támadnak éppen a rosszfiúk. Ülnek a monitor előtt, egy vonal cikázik egy világtérképen és általában úgy végződik, hogy "Ejnye, túl profik, jól elrejtették a nyomaikat..." :D

Ezzel szemben a valóság az, hogy ezt bárki képes megcsinálni otthon is, gyakorlatilag egyetlen parancssorral.

A bűvös parancs pedig: 

tracert xyz.hu

ahol az xyz egy tetszőleges oldal címe. Ezt az egészet parancssorba kell begépelni (command prompt). Magyarországról nyilván nem magyar honlapot célszerű választani, hanem valamit ami jó messze van és akkor figyelhetjük, hogy hogyan pattog a kis jelünk oda-vissza a világhálón, keresztül a világon.

Én megcsináltam innen, egy magyar honlappal:

Kedvesen ki is írja a végén, hogy "Trace complete", mintha csak egy profi kódtörő jól végezte volna munkáját. Ezután nincs más dolgunk, mint hogy a kapott IP címeket térképre vigyük (egy adatbázisból kikereshető az adott IP címek földrajzi elhelyezkedése). Én az alábbi térképet kaptam végül:

Szóval az innen indított kérésem először tekereg egy kicsit Dél-Afrikában (az azonos helyen lévő pontokat egyszerűsítettem, így lehet az, hogy 19 IP címet kaptam válaszként, viszont csak 11 pont van a térképen), majd átugrik Namíbiába, utána vissza Dél-Afrikába, elindul felfelé Kenyába, ahonnan hirtelen ugrással érkezik Londonba, majd Párizson és Bécsen át Budapestre, egy rövid kitérővel Jászárokszállásra (amit nem nagyon értek) és végül Budapesten landol. :D

Na ki a hacker? :D

181 & 182 - Száz-nyolcvanegy és száz-nyolcvankettedik nap

 Kicsit lemaradtam a bejegyzések írásával, de egyszerűen kritikán aluli az internet minősége.

Szóval, "Tisztelt Bíróság", nekikezdtem én tegnap a bejegyzés megírásának, csak egyszerűen kidobott az oldal és többé nem tudtam betölteni. :D

Viszont nehéz úgy írni, hogy nem történnek érdekes dolgok.

A napom kb így néz ki:

Felkelek este 7-kor, vacsora 7:15-kor. Este műszakváltás megbeszélés 8-kor. Hajnali 1 körül "ebédelek" a magammal hozott zacskós kajákból, mert az éjszakás műszak még mindig nem kap enni. Reggel 7:15-re lemegyek reggelizni. Reggel 8-kor megint műszakváltásos megbeszélés. Kb. 9 körül jutok le a táborba. Zuhany után megyek aludni, mert még mindig se térerő, se internet. Szóval inkább alszom.

Ezzel így nehéz bármi érdekeset is csinálni.

Elvileg 15 körül váltok majd nappalos műszakba, amikor talán több érdekesség fog történni.

Ma egy kicsit gyakorlatoztattuk a Kenyaiakat. Nemsokára el fogunk érni egy gőz réteget, ami elég sok gondot jelentett az első kútban. Pl ilyesmiket:

Szóval most gyakorlatozott a nappalos műszak. Én viszont csavartam egy kicsit a dolgon, mert nem tudott róla senki, hogy épp gyakorlat lesz. A nappalos műszaknál a biztonságtechnikai emberek megbeszélték, hogy akkor gyakorlat lesz, mire kell figyelni, stb... szóval lehetett számítani és készülni rá. Ezzel ellentétben én felmentem a munkapadra és közöltem a fúrómesterrel, hogy nyomja meg a vészjelzőt, gyakorlatozunk. 

Meg vagyok elégedve velük, mert 3,5 perc alatt lezárták a kutat, ami nem rossz idő. Utána jöttek az irodámba az emberek, hogy miért nem szóltam előre, hogy gyakorlat lesz.

Nyilván pont ez volt a célja, mert a kitörés sem jelenti be előre, hogy akkor délután kettőkor jövök, helló. De azt hiszem sikerült megértetnem velük, hogy az nem gyakorlat, ami előre be van jelentve. :D

180 - Száz-nyolcvanadik nap - Becenevek

Sok minden ma sem történt. ezt nyilván nem úgy kell érteni, hogy nem dolgoztunk, hanem úgy, hogy nem történt semmi kirívó, szépen zajlott a munka és a kenyaiak sem csináltak semmi hülyeséget.

Így nyilván más téma után kell néznem. Vacsora közben valahogy szóba kerültek az izlandi becenevek.

Egész érdekesen képzik őket az alapnevekből. Szóval náluk is úgy van, hogy kerüljön egy i betű a név végére és megvan a becézés. De ez csak az esetek kisebb részében van így, leginkább ötletszerűen képzik a beceneveket. :D

Pl:

Sigurgeir --> Geiri

Kristján --> Stjáni  (sokkal könnyebb kimondani mint az alapnevet, igaz??? :D :D :D )

Ezzel ellentétben viszont:

Jón --> Jónsi

Miért csinál valaki hosszabb nevet, mint ami alapból van???

Vannak olyan esetek, amikor alig felismerhető hogy miből alakult ki a becenév:

Þoroddur --> Doddi

És vannak olyan esetek is, amikor teljesen ellentétes:

Guðleifur --> Guffi

Viszont számukra ismeretlen a nálunk használatos  -ka, -ke kicsinyítő képzős formák. A gyerekeket is a teljes nevükön szólítják, maximum a becézett formában.