112 - Száz-tizenkettedik nap - Gyilkossá lettem

Régebben írtam az egérről aki rendszeresen tiszteletét teszi a konténerünkben. Ez most is így történt, szinte minden este megjelent és felkereste a szemetes kosarat. Aztán fogtam és kiürítettem a szemetest minden műszak kezdetén.

Valószínűleg itt kezdődtek a problémák, mert nem volt semmi ehető a megszokott helyen, hát elkezdett keresgélni. És átlépett egy határt. Történt ugyanis, hogy békésen üldögéltem a székemen, épp dolgoztam valamin a gépen, amikor éreztem, hogy valami birizgálja a bokám. Az egér megpróbált felmászni a lábamon, a nadrágomon belül. Ezek után úgy éreztem, hogy most már tenni kell valamit, mert ez így nem állapot.

Később észrevettem, hogy a szemetes kosárban matat éppen. Szépen lassan felálltam és a nagy vizes ballont gyorsan rácsaptam a szemetes kosár tetejére, ezáltal csapdába ejtve a kis bestiát. Éppen azon gondolkodtam, hogy mit csináljak vele, amikor észleltem, hogy baj van. Valószínűleg amikor rácsaptam a vizes ballont valamijét eltörtem, mert csak húzta magát a kosár alján, nem tudott járni. Ezek után nem hagytam szegényt szenvedni, gyorsan fejbe csaptam.

Viszont nem érzem magam jól. Egy cseppet sem. Milyen jogon oltottam ki egy értelemmel bíró lény életét? Nem mentség az sem, hogy nem akartam fájdalmat okozni neki, mert mégis megtettem. Nem volt szándékomban megölni, de mégis megtettem.

Ezek a gondolatok némi önvizsgálatra késztettek, főleg azzal kapcsolatban, hogy bizonyos döntéseink visszavonhatatlanok. Egyelőre még nem jutottam dűlőre a kérdéssel kapcsolatban. 

Majd túlteszem magam rajta gondolom...

110 - 111 - Száztizedik & száz-tizenegyedik nap - Internet gondok

A tegnapi bejegyzés azért maradt el, mert nem volt internet (nahát, micsoda meglepetés) :D

Valójában jött az internet szolgáltató, hogy fejlessze a rendszert és megnövelje a sávszélességet. Nos ebből az lett, hogy nem volt internet, mert valamit nem tudott beállítani és egyszerűen hazament a munkaidő végén. Minket meg itt hagyott egy félig kész rendszerrel és internet nélkül. Ma reggel a fegyveres őrök utasításba kapták, hogy a hapsi addig nem mehet ki a területről, amíg nincs internet.

Azt hittem, hogy legutóbb sikerült megértetni az éjszakás műszak élelmezésének gondjait (nevesen, hogy nem kapunk ebédet), de szembesülnöm kellett vele, hogy mégsem.

Ez itt a legutóbbi két ebédem:

Egyébként arra jöttem rá, hogy valószínűleg igazak az Etióp sztereotípia viccek. Csak nem ők éheznek itt, hanem én. :D

Annyira azért nem kell sajnálni, mert számítottam erre és felkészültem. Hoztam némi "táplálékkiegészítőt" magammal:

A fúrás során az iszapkészítéshez általában bentonitot használunk. A bentonit egy agyagásvány, természetes anyag, barna színű. Egy ideje már hiány van belőle a fúrásnál és szerintem arra is rájöttem, hogy miért van kevés belőle. Tuti, hogy raknak belőle a kávéba, mert ihatatlan mostanában:

Viszont meglepetésként ért, hogy a hulladékot "kvázi" szelektíven gyűjtjük. Szerintem tök jó dolog és remélem sikerül meghonosítani. Azért a kivitelezéssel még akadnak problémák. :D :D :D

109 - Százkilencedik nap - Vissza a dolgos napokhoz

Érdekes, hogy milyen gyorsan tud felejteni az ember. Ismét hozzá kell, hogy szokjak, hogy egy-egy weblap betöltésére várni kell 4-5 percet, amíg otthon mindez pillanatok alatt ment.

Meg kell szoknom, hogy nem a csapvízzel mosok fogat, hanem palackos vízzel. És persze a zuhanyzás. Úgy látszik mindig sarkalatos pont. Mert ma reggelre elfogyott a táborban a víz. Vagyis annyi volt, hogy a konyha tudjon főzni, de egyébként a többi fogyasztót lekapcsolták. Így az éjszakás műszak után nem volt zuhanyzás. 

Állítólag valami lerobbant a vízműnél, ahonnan a vizet szállítjuk és mivel nemzeti ünnep is van a mai napon nem is lesz vízszállítás, majd csak hétfőn. Olyanok leszünk mint a Piszkos tizenkettő. Nem zuhanyzunk és egyre koszosabbak, büdösebbek.

Egyébként Meskel az ünnepnek a neve. Az Ortodox keresztény egyházban ez az "Igaz kereszt" (True cross) megtalálásának ünnepe. Ez az első nagyobb vallási ünnep az újévben (ebben az évben itt szeptember 12-én volt a szilveszter a szökőév miatt, egyébként szeptember 11-én van... :D ).

Legutóbb, az Eid Mubarak ünnep kapcsán volt tábortűz meg éneklés. Mivel a lakosság egy része ortodox de viszonylag jelentős a muszlim vallás is, így mindkét vallás ünnepeit megünneplik. Nyilván, ha szabadnappal jár a dolog, akkor mindenki örül az extra szabadságnak.

Most megint volt tábortűz és mivel vasárnap van hússütés is. Úgy látszik különösen szeretnek itt felgyújtani dolgokat, mert sosem aprózzák el a tüzet! :D

Még mindig a konténeremben kell étkeznem és el vagyok különítve. Ennyit a 24 óra alatt megérkező teszteredményről... :D

108 - Száznyolcadik nap - Sikerült! Megérkeztem!

A harmadik próbálkozás végül sikerrel járt. A gépnek sikerült viszonylag időben felszállnia. Annak ellenére, hogy legalább 3 gép utasait szállította egyben, nem volt igazán tele. Mellettem szerencsére senki sem ült, így a 3 ülésen elfeküdve még viszonylagos kényelemben aludni is tudtam valamennyit. 

Reggel meg is érkeztünk a Bole reptérre. 

Korábban már írtam, hogy a helyiek mindig új mókát eszelnek ki az országba való belépésre. Most sem volt ez másképpen. Szerencsére most pozitív irányba változott, legalábbis az én szempontomból. 2 napja a hatóságok leálltak a reptéren való teszteléssel. Így most csak egy papírt kellett kitöltenem, hogy hova megyek és már szabad is voltam. Némi fennakadást okozott, hogy a sorozatos járattörlések miatt kis híján lejárt az otthon elvégzett tesztem érvényessége. Végül sikerült megegyeznünk az ellenőrzést végző lánykával, hogy még kereken 4 óráig érvényes, így beléphetek az országba. Utána az okozott fennakadást, hogy az eredménylap szövegezése csak azt mondja, hogy "Nem található RNS a mintában". Ami azt jelenti, hogy negatív, de szegény korlátolt reptéri betanított munkásnak azt kell ellenőriznie, hogy negatív legyen a teszt. És hát nincs ráírva, hogy negatív. Szóval kétségbeesetten keresni kezdte a főnökét és végül  egy 3 fős konzílium megállapította, hogy ez valóban egy negatív tesz. :D :D :D

Mindezek ellenére még így is rekordidő alatt (40 perc) kijutottam a reptérről. Az ideiglenes apartmanban sikerült aludnom egy órát, mielőtt jöttek volna mintát venni. Most a mintavétel másként zajlott mint legutóbb, de nem volt kellemesebb. Akkor mindenféle figyelmeztetés nélkül az agyamig küldte fel a mintavevő pálcikát a delikvens. Most egy akkora átmérőjű pálcával jelent meg, mintha legalább 3 nagyobbfajta fültisztító pálcika lenne összekötve. Gyanakodva nézegettem, hogy ez biztosan a garathoz kell, a szájon át történő mintavételhez. Nos, nem. A hapsi fogta, és felküldte ezt is az orromba. Olyan volt, mintha izzó piszkavasat dugtak volna bele. Rögtön könnybe lábadt a szemem és megint nem tudtam megszólalni pár percig...

Nem hinném, hogy jót tesz ez a konstans pálcikák dugdosása oda, ahová valójában nem kellene, mert egyre érzékenyebben érint. Az orrom és a garatom most már folyamatosan fáj.

Mintavétel után autóba pattantunk és megcéloztuk a fúráspontot. Mivel a tesztek eredményére várnunk kell, most el vagyunk különítve. Csak a saját alvókonténerünk és a supervisor konténer között mozoghatunk. Az ételt is hozzák, itt kell elfogyasztanunk, nem mehetünk az ebédlőbe.

Az esti megbeszélés így zajlott:

A konténer két oldala közötti zuhanyzó ki lett nevezve demilitarizált zónának, ahol nincs átjárás, de így 2 méteres távolságból beszélgetve meg tudtuk tartani a megbeszélést. :D

Szóval jelenleg így állunk. Pénzfeldobással döntöttük el, hogy ki melyik műszakot fogja vinni és megnyertem az első 2 hétre az éjszakást.

107 - Százhetedik nap - 3 a magyar igazság

Tegnap ott hagytam abba, hogy a bácsi biztosított arról, hogy meg fogom kapni a beszállókártyám Frankfurtban. És igaza is lett. Minden rendben zajlott, beszálltunk a gépbe,  egy idő után kigurultunk a kifutópálya végéhez. Aztán innen vettek zavaros fordulatot az események. Egyszer csak közölték,  hogy visszagurulunk a beszálló kapuhoz. A gépnek este 10-kor kellett volna felszállnia de még hajnali 1-kor is csak várakoztunk. Majd egy fél óra múlva közölték,  hogy hát sajnos ez a járat is törlésre kerül. A Bécsbe vezető (második) úton viccelődtünk a sofőrrel,  hogy az lenne az igazi Murphy esete, ha ez a gép is törlődne. Végül igazunk lett. Írtam neki, hogy nevethet, mert bejött. Megegyeztük, hogy legközelebb a lottószámokról fogunk beszélni... :)

Szóval hajnali fél 2-kor leszálltunk a gépről. A németek becsületére legyen mondva, másfél óra alatt kerítettek egy buszt, egy szállodát,  elvittek 120 embert és meg is kaptuk a szobánkat. Végül hajnali 3-kor kerültem ágyba. 

Nem is akármilyen szobát kaptunk. Aludtam egy keveset majd reggel lementem megkérdezni, hogy hogyan is lesz tovább. Mondták,  hogy este 6-ra jön értünk a busz és megint megpróbálunk felszállni. Itt azért már megkérdeztem,  hogy biztosan kell ezt erőltetni? :)

Fogtam magam, reggeliztem egy jót. Nem láttam még eddig, de remek ötletnek tartom az apró fagyi tölcséreket,  amibe a lekvárt ki lehet szedni:

Ebédet is kaptunk,  így abszolút nem panaszkodhatok. Még desszert is volt:

Délután elmentem sétálni,  mert a hotel egy nagyobb park szélén van és a Majna folyó is itt van nem messze. Érdekes, hogy az elmúlt 3 napban oda vissza lépegettem országhatárokon keresztül és soha sehol nem kellett karanténba vonulnom, de még meg se kérdezték sehol, hogy akkor én most honnan hová. Szóval minden ellenőrzés nélkül már a 3. országban flangáltam ma délután.

Nincs panaszom a környezetre:

Este 6-kor valóban megérkezett a busz. Jelenleg megint a reptéren üldögélek és 3x is nekifutok, hátha ma sikerül. Tessék szurkolni! :)

106 - Százhatodik nap - 2 körös utazás

Ismét eljött az idő. Jóval hamarabb, mint vártam, de így legalább újra tudok olvasnivalót szolgáltatni a reggeli kávé mellé. 

Nem mondom, hogy kipihentem magam, ráadásul a hivatalos szervek is szívattak rendesen a bezártsággal. 

Valójában tegnap indultam el, csak a bécsi reptérre érve meglepetten konstatáltam,  hogy törölték a járatomat. Egy kis nyomozás után kiderült,  hogy a légitársaság átfoglalta a mai napra a jegyem, csak nem értesített róla. Szóval tegnap autóztam egy jót és ma pedig megint kijöttem Bécsbe. Érdekes, hogy hazafelé a határon még sem kérdezték,  hogy én honnan jövök,  meg sem állítottak,  csak intettek tovább. Legközelebb ha jövök haza, ezt fogom csinálni, mert megspórolom 2 teszt árát és a karanténnal járó hercehurcát. Elsőre próbáltam rendesen, aztán csak szívtam miatta, hát akkor legközelebb nem záratom be magam.

Ma úgy utazok, hogy Bécsből elrepülök Frankfurtba és onnan Addiszba. Kicsit gyanús,  mert a bejelentkezésnél a bácsi nem tudta kinyomtatni a beszállókártyám a második gépre. De azt mondta ne aggódjak, majd megkapom ott a beszállókártyám.

Még hiszek neki. :D