043 - Negyvenharmadik nap - Schrödinger szobafogsága

Ma délelőtt megérkeztek a teszteredmények. Nem vagyok vírusos (szerencsére senki sem az a csapatból). Volt már egy ilyen bejegyzés, amit azzal kezdtem, hogy nem vagyok maláriás. :D (mondjuk akkor épp tífuszos voltam...)

Szóval mindenki tiszta, mehetnénk is a fúráspontra, csakhogy ott még nincs víz, nincs áram (mert nem működnek a generátorok) és az ellátást biztosító cég embereit még nem sikerült tesztelni, így ők csak holnap, vagy holnapután érnek oda. Szóval mégsem megyünk. :( 

Ha minden igaz, akkor holnap elindul a kenyai kontingens, hogy életre keltsék a generátorokat és elkezdjék működtetni a tábort. Ezt most már akkor hiszem el, ha tényleg megtörténik. Eddig mindig volt valami, ami akadályozta a dolgok akadálytalan működését.

Ezek után a mi indulási dátumunk szerdára van kitűzve. Ha sikerül szerdán elindulni, akkor végül is letöltöttem a 14 nap karantént.

Most, hogy tisztáztak, hogy nem vagyok fertőző, gondoltam itt az ideje egy kicsit kimozdulni. A hotel háta mögött van egy étterem, ami állítólag a legautentikusabb módon végzi az etióp kávészertartást, a Buna Jebena-t. Szóval gondoltam kiugrok, kávézok egy jót. 

Hát nem. A hotel mindössze azt engedi meg, hogy kijelentkezzek és menjek amerre látok, vagy pedig maradjak szépen a szobámban.

Szóval kiengedtek, meg nem is. Mint Schrödinger macskája. 

Remélem a holnapi nap most már gyorsan eltelik és szerdán végre tényleg nekiindulhatunk.  

Délután sütött egy kicsit a nap és elég szép irizáló felhők jelentek meg:

Kellene vennem egy normális fényképezőt mert annyira nem sikerült megörökíteni a jelenséget. Így nézne ki egyébként, ha egy rendes masinával csinál fényképet róla az ember: irizáló felhők

042 - Negyvenkettedik nap - Újabb nap a "Paradicsomban"

Ma este halleves volt a vacsora. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet. Anno Adamában is volt "Fish Goulash" az étlapon, de az valamiért kimaradt az életemből. Nos az itteni hallevesnek teljesen olyan íze van, mint az otthoni halászlének. Szóval egy kis nosztalgikus hazai vacsorában volt részem. :D

Az esős évszak továbbra is tombol. A tegnapi napsütés után ma már délelőtt is csak borult volt az égbolt. A délutáni felhőszakadás menetrendszerűen megérkezett, annyi különbséggel, hogy nem állt el, hanem még most is dörög és villámlik, valamint szakad az eső. Nemrég pedig mintha még a köd is leszállt volna.

Délután rátaláltam a TMGO youtube csatornájára, így meg tudom mutatni, hogy hol dolgozom:

Érdemes megnézni a csatorna többi videóját is, vannak közötte érdekesek. Pl. az egyiken felfedeztem az öreg sámánt, aki azt tudakolta tőlünk, hogy miért van olyan hideg, mióta felállítottuk a fúrótornyot. :D

041 - Negyvenegyedik nap - Napsütés

Tizedik napja vagyok itt és ma volt az eső esőmentes nap. Az erkélyem nyugati tájolású ezért csak délután süt oda a nap. Eddig minden nap eleredt az eső, mire kapott volna egy kis napfényt az erkélyem. Szóval kihasználtam az alkalmat, és kiültem olvasni az erkélyre. 

Nem volt jó ötlet. Sikerült elég rendesen leégnem, mindössze pár óra alatt. :D

Ezen kívül felfedeztem, hogy elég jó leveseket készítenek a hotelben. Most már szoktam levest is kérni az ebédhez és a vacsorához is. A karfiol és a brokkolikrémleves az teljesen olyan mint otthon. A krumplileves elég furcsa volt. Nem volt egyáltalán krumpli íze. :)

Ma este valami gombaszószos tésztát kaptam. Nos, ha ettől sem fog menni a hasam, akkor azt hiszem pacsit érdemel az immunrendszerem. :)

Igaz, gyümölcsöt is eszek minden étkezésnél valamint hoztam magammal aszkorbinsavat (C-vitamin), amit pedig a teába teszek. Napi kb. 500 mg-ot, így rendesen feltuningoltam magam. :)

040 - Negyvenedik nap - Szappanopera

Még mindig a hotelben, nem történt változás. A hotel nem engedhet ki minket, mert ránk nem vonatkozik az enyhítő rendelkezés (szerintük). A tesztjeink eltűntek valahol, egyelőre nincs eredmény.

Ezek után már meg sem lepődtem, amikor az erkélyemről az alábbi, csodásan szervezett építőipari munkát figyelhettem meg:

A hotel mellett 2x3 sávos út fut. Középen van egy növényekkel beültetett elválasztó sáv. Ezt kezdték most meg egy szakaszon kiszedni. Nem tudom miért, de nekiálltak. A homlokrakodó a belső sávban állva dolgozott, a kamion viszont, amire pakolta a földet a szélső sávban parkolt. Így gyakorlatilag elzárták a teljes utat. Ment is a dudálás rendesen... :D

Ezzel a hihetetlen minőségű szemléltető ábrával kívánom illusztrálni, hogy mi is történt :D

(fényképet sajnos nem tudtam csinálni róla, mert itt már este hétkor koromsötét van.)

Tovább gyűrűzik a cement beszerzés kálváriája is. Most, hogy elkezdtük kapargatni, hogy miért is áll még mindig az a teherautó a cementgyár udvarán, észbe kapott a szállító is és éppen be akarja perelni a cementgyárat, mert ott áll a kocsi már 17 napja. Sajnos az nem opció, hogy keresünk egy másik szállítót, mert 80 tonna cement ki van fizetve. Ebből 40 tonna fenn van a kocsin, de a szállítót most csak a pereskedés hajtja, nem nagyon foglalkozik a másik 40 tonnával és a teherautó kiszabadításával.

Kíváncsian várom a hétfői felvonást. :)

Közben találtam egy utazó srácot, aki remek videókat készített Etiópiáról. Az a jó a videókban, hogy amikor megnéztem, akkor annyira ismerős volt minden. Pont ugyanezeket láttam, tapasztaltam én is itt. Ő északra utazott én viszont dél felé jártam, de úgy látszik mindenhol ugyanolyan az ország. :D

Északra, a Simien hegyek közé én is el akarok jutni mielőtt véget ér az Etióp projekt, mert csodaszép látvány lehet a képek, videók alapján.

És akkor íme, az első videó az utazásról:

És a második videó a Simien Nemzeti Parkról:

Összesen 28 perc a két videó, de érdemes rászánni az időt!

039 - Harminckilencedik nap - Még mindig bezárva

Nos, még mindig be vagyok zárva. Hiába jelent meg hétfőn hivatalosan a kormányrendelet, hogy 1 hétre csökken a karantén ideje, amolyan jó Etióp szokás szerint kifelejtettek belőle dolgokat. Például azt, hogy azokra vonatkozik-e akik a megjelenésekor már karanténban voltak. És így nyilván a hotel sem enged  el minket, nehogy őt vonják felelősségre. A tesztjeink eredménye még mindig nem érkezett meg.

Ma délután Yitem és Darrell személyesen jöttek el a hotelbe a vezetőséggel tárgyalni arról, hogy akkor hol is vannak a teszteredmények és mikor akarnak kiengedni innen minket. 

Jó fejek voltak, miután végeztek, körbejárták az épületet és integettek mindenkinek, kitartást kívánva.

Azt tanultam a helyi iroda alkalmazottaitól, hogy az a mondás lengedezik közöttük: "Assume nothing" Teljesen egyet tudok érteni vele. :D

Arról, hogy hogyan is mennek itt a dolgok: 4 hónapja, március elején kifogytunk a cementből. Rendelni kellett, meg is történt, ki lett fizetve, hajrá. Ezek után a szállító eltűnt. Nem lehetett elérni se telefonon, se e-mailben. Közben felvettük a kapcsolatot a gyártó egy másik szállítójával. Nagy nehezen kiderült, hogy a kocsit megpakolták, csak nem azzal a fajta cementtel amit mi rendeltünk. Ezért nem jöhetett ki a telephelyről, ott áll már 2 hete. (3.5 hónap alatt sikerült rossz cementet felpakolni, és most 2 hete ott áll, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne).

Szóval most az embereinknek személyesen kell menniük a cementgyár ügyvezetőjéhez, hogy megtudjuk, miért nem lehet lepakolni a kocsit és megfelelő cementet felpakolni és végre elindítani a teherautót.

"This is  Africa" 👏

A mai nap másik nagy eseménye, hogy kicserélték a szemben lévő házon az óriásplakátot. :D

038 - Harmincnyolcadik nap - Izlandi humor

Rájöttem, hogy az izlandiaknak van humoruk. Elég mélyen el van temetve bennük, de van. :D

Eddig egyetlen izlandival találkoztam, akiből csak úgy áradt a fanyar, cinikus humor. Anno Görögországba mentünk egy projektet leadni és lezárni. Magam is meglepődtem, mert nem voltam hozzászokva, hogy az izlandi kolléga minden második mondata valami csipkelődés volt.

A tegnapi nap folyamán egyébként mind a 65-en tesztelve lettünk. Az eredményekről egyelőre nincs hír. Amikor a tesztprocedúrát tárgyaltuk ki a két izlandi társammal, az alábbi beszélgetés zajlott le: 

😂😂😂

Más. Ma jégeső volt délután. Ez szintén a "nem sejtettem" kategória. Nem gondoltam volna, hogy errefelé is van jégeső. Nem volt nagy, csak borsó méretű darabok potyogtak és nem is tartott sokáig. De akkor is meglepő volt. :D

Nem tudom mennyire látszik a képen, mert nagyon gyorsan elolvadt. 

037 - Harmichetedik nap - Érdekes tapasztalatok

Ez egész azzal kezdődött, hogy pár napja valaki hívott a hotel belső telefonján. Végig kérdezgette ugyanazokat a kérdéseket, amit már legalább ötször feltettek a reptéren, az országba való belépés előtt. Nevezetesen, hogy honnan jöttem, melyik reptérről, milyen járattal stb...

Majd a beszélgetés végén közölte, hogy tesztelve leszek. Mielőtt felfoghattam volna a mondat értelmét le is csapta a kagylót.

Az egésznek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, hozzászoktam már, hogy kicsit hektikusan működik ez az ország. Előre megígért dolgokat erősen feltételes módban kell kezelni, mert vagy bekövetkezik, vagy nem, de inkább nem. Szóval így voltam vele én is, hiszem ha látom alapon.

Ma délután egyszer csak kopogtak az ajtómon. Egy fiatal kissrác volt, kérte, hogy hozzak egy széket és üljek le (ott az ajtóban), mert most mintát fog venni tőlem. Mondtam, hogy semmi gond, hoztam a széket és türelmesen leültem.

Erre fogta és a mintavevő pálcát úgy ledugta a torkomon, hogy azt hittem elhányom magam. Ott köhécseltem és mondtam, hogy legyen szíves egy kicsit kevésbé mélyről venni mintát, különben megcsodálhatja az elfogyasztott ebédem. Második próbálkozásra még mélyebbre sikerült letolnia a pálcát, de elégségesnek ítélte a mintát. Nem nagyon foglalkozott a könnybe lábadt szememmel. Én éppen nem tudtam szóhoz jutni, pedig biztos tanult volna valami ízes magyar káromkodást.

Mikor elővette a második pálcikát, már gyanakodva méregettem. Mikor közelített az orrom felé, már éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Mondtam neki, hogy fontolja meg mit csinál! Erre fogta, és az orromon keresztül ledugta a pálcikát a torkomba. Nem is tudtam, hogy ez lehetséges. Ok, tudtam, csak nem sejtettem. Mintha izzó piszkavassal turkáltak volna a fejemben. Sajgott az egész arcom. Ott ültem és az jutott eszembe, hogy akinek katétert dugnak az orrába, valószínűleg az sem köszöni meg. Eszembe jutottak még a múmiák, akiknek az agyát az orrukon keresztül szedték ki a balzsamozás előtt, de hát ők már halottak voltak akkor, nem éreztek fájdalmat. Emellett sűrűn pörögtek a szemeim előtt anyanyelvünk legszebb szóvirágai, csak nem tudtam megszólalni, mert egy rohadt hosszú pálcika volt keresztülszúrva a fejemen éppen.

Mielőtt visszanyertem volna a beszédkészségem a kissrác jobbnak látta, ha olajra lép. Így most nem tudom, hogy megkapom-e az eredményt, ha igen mikor, mi lesz a pozitív lesz stb...

Annyit sikerült elérnie, hogy most már fáj az orrom és a torkom is.

036 - Harminchatodik nap - Szabadulunk

A mai nap hivatalosan is bejelentette az Etióp Egészségügyi Miniszter, hogy lazítanak a karantén szabályain. Mondjuk nem teljesen értem, hogy miért, mert itt még felfutóban van a járvány,  naponta egyre több fertőzöttet regisztrálnak. No mindegy.

Mostantól nem 2 hanem csak 1 hétre kell bezárkózni. Az a legjobb, hogy ez elvileg ránk is vonatkozik. Elvileg még a héten elhagyjuk Addiszt és levonulunk a fúráspontra, Tulu Moye-ba.

Ma elkezdtük szervezni a dolgokat, hogy valóban le is tudjunk menni. 

Erről még talán nem írtam, de 2 izlandival és  62 kenyai sorstársammal töltöm kvázi önkéntes bezártságomat. Így összesen 65-en vagyunk és nem lesz egyszerű az emberek szállítása, mert arra viszont elég szigorú szabályok vonatkoznak. A buszok csak fél kapacitással üzemelhetnek, szóval egy elég nagy konvojt kell majd összeállítani.

Arra is kíváncsi leszek, hogy milyen állapotban van a fúráspont. Amikor eljöttem, akkor otthagytam minden munkaruhám, kezdve a bakancstól a sisakig, gondolván, hogy egy hónap és jövök vissza. Remélem megvan még minden. Ha nincs, akkor összesen egy munkavédelmi napszemüvegem van. :D

Az esős évszak egyre durvább. A terület éghajlata szerint a július-augusztus a "heavy rainy season" időszaka. Ma már többet esett, mint nem. És nem csak ilyen tessék lássék zápor, hanem jó kiadós felhőszakadás. 

Kb olyan, mint a Forest Gumpban. Ezek után nagyon remélem,  hogy az esőruhám megvan még. :D

035 - Harmincötödik nap - Napfogyatkozás

Ma részleges napfogyatkozás volt Magyarországon. Viszont én jóval délebbre vagyok és itt gyűrűs napfogyatkozás volt! A gyűrűs napfogyatkozás azt jelenti, hogy a Hold látszólagos mérete kisebb, mint a Nap látszólagos mérete, ezért nem tudja teljesen kitakarni, a maximum időpontjában csak egy fényes korong látszik a napból

No, ilyen bevezető után elmondom, hogy átaludtam az egészet, mert 7 óra körül volt a maximuma. :D

Egyébként rájöttem, hogy nyugat felé néz az erkélyem, ezért meg ha akartam se tudtam volna nézni. Nem beszélve arról, hogy a hegesztő pajzsomat elfelejtettem bepakolni, így meg is vakultam volna, ha nézegetek bele a napba...

Viszont errefelé is vannak profi fotósok. akik ilyen remek képeket készítettek:

Kezdi éreztetni hatását a bezártság. Ha nem lett volna a napfogyatkozás, nem tudom miről írok ma. Sajnos, ha az ember nem mozdul ki egy szobából, akkor sok érdekes dolog nem történik vele.

Tegnap este lőttem még egy képet, teljesen kihalt volt az utca:

Normális időkben itt folyamatosan dugó van és csak araszolnak az autók. 

034 - Harmincnegyedik nap - Ellátás

Igazán nem lehet panaszom az étkezésekre. Számomra furcsa, mert eddig sosem rendeltem a szobaszervízen keresztül ételt, viszont most kötelező. 

Mikor felhozzák a kaját (direkt nem írom, hogy "az általam rendelt", mert nem mindig sikerül, de erről majd később...), akkor illedelmesen kopog az illető és leteszi egy hordozható asztalra az ajtóm elé. Majd mikor elment, én kinyitom az ajtót, beveszem a kaját. Mikor végeztem kirakom és egyszer csak elviszik.

Legutóbb volt reggeli a repülőn, most viszont nem. Lehet, hogy ezt is úgy változtatják, mint a belépést az országba. Mindig más... :) Szóval a hotelbe már elég éhesen érkeztem, de szerencsére még éppen sikerült elcsípni a reggelit. Firfir-t és injerát rendeltem. 

A reptérről kilépve megcsapott az ismerős illat amit egyedül eddig csak itt Etiópiában éreztem és valahogy hirtelen elkezdtem helyi kaja után vágyakozni. :D

Szóval ez volt az első reggelim:

Lehet kérni amerikai reggelit, amit egyébként én inkább brit reggelinek hívnék:

Így, lefóliázva hoznak fel mindent. Kicsit zavar, mert rengeteg műanyag szemetet generál. Mondjuk a félliteres műanyag palackok még többet. Kértem, hogy nem tudnának-e kevesebb, de nagyobb vizet hozni, de csak a félliteres van. 

A "Continental" reggelit nem fogom kipróbálni, az eddig mindig, mindenhol satnya volt a többihez képest... :)

Az ételrendelés egyébként trükkös dolog. Amikor bejelentkeztem a szállodába, kaptam egy étlapot. Erről próbálok rendelni, de sokszor nincs aznap éppen az, amit én szeretnék. Helyette a kislány iszonyat akcentussal hadarva elsorol pár dolgot, hogy miből választhatok. Szóval általában azt eszem, amit sikerül megértenem a zagyválásból. :D

Így lett például ez lett a bolognai spagettiből (tészta pestóval):

Ma este sem azt kaptam, amit szerettem volna, viszont kivételesen örültem neki, mert nagyon finom báránysült volt, és az ebédnél elfelejtett gyümölcssalátát is pótolták! :D

Nem tudom mivel volt fűszerezve a bárány, de remek íze volt. Számomra egészen újszerű. Biztos valami olyan fűszer, amit életemben nem ettem még eddig. 

Viszont ennyi kajálás és a mozgás teljes hiánya miatt gondolom hamarosan a Michelin baba alakját fogom felvenni (bár entrópia szempontjából a gömbalak előnyös....).

Arra sem építhetek, hogy egyszerűen nem veszem be a hasmenés elleni tablettákat és az majd megoldja a problémákat (ez akár hashajtó reklámszlogen is lehetne... :D ), mert már 3 teljes napja vagyok az országban és még nem megy a hasam. Pedig a teát nem is a palackozott vízből, hanem csapvízből csinálom.

Szóval kapóra jött, hogy ma tényleg volt "erkély torna", ahogy tegnap megígérték. Be is álltam ugrálni, csak nem bírtam sokáig. Aztán rájöttem, hogy majdnem 2400 méter magasan vagyok a tengerszint felett és ezért kapkodom a levegőt. 

Lelkesek voltak és amíg bírtam én is csináltam:

Magamról nyilván nem csináltam videót. A ziháló gömböc pattog az erkélyen. Köszi, nem! :D :D

033 - Harmincharmadik nap - A szoba

Bezártságom színhelye egy nem is olyan kicsi szoba. A hotel legtetején, a hetedik emeleten, erkéllyel. Szóval nem panaszkodhatok. Ilyen a kilátás:

(a háttérben a 3200 m magas Mount Entoto lenne, csak nem látszik az eső miatt. Próbálok majd lőni egy olyan fotót, amin az is látszik)

A belső pedig ilyen:

Kicsit furcsa, hogy a fürdőszobát üvegfal veszi körül. Kíváncsi lennék, hogy ez valami új stílusirányzat? Mert anno Berlinben is ilyen volt a fürdőszoba kialakítása.

A szoba remekül felszerelt, még menedzsereknek gyártott, alumínium borítású sz*póálarc is van:

Egyelőre nincs bajom a bezártsággal. Első nap, amikor megérkeztünk a helyi iroda dolgozói egy ilyen molinóval vonultak ki az utcára:

Én az M-V közé tartozok :D Tök jó fejek, nagyon kedves gesztus volt a részükről!

Sok mozgási lehetőségem nincs. Próbálok az erkélyen is tölteni minél több időt, de mivel itt az esős évszak közepén vagyunk ez nem annyira egyszerű. Délután, amikor már odasütne a nap az erkélyre, akkor jön a menetrend szerinti eső: 

Most, hogy nem felejtettem el naptejet hozni nem süt a nap. Bezzeg legutóbb, szinte minden nap rommá égtem. :)

A mozgással kapcsolatban ma délután hívtak a recepcióról hogy készüljek, mert holnap reggel 10-től erkélyes edzés lesz ("Balcony workout session"). Nem tudtam hirtelen értelmezni a dolgot, de mire kérdeztem volna letették a telefont. Hoztam magammal edzőruhát, de sajnos a hotel edzőterme zárva van és nem lehet használni, így kíváncsian várom, hogy mi lesz holnap. Kiállítják a helyi Rubint Rékát a parkolóba vajon és ő fog edzés tartani? Nem tudom, de hamarosan kiderül. :D

032 - Harmickettedik nap - Utazás

Tegnap ott hagytam abba, hogy a Bécsi reptéren üldögéltem és vártam a gépem. 

Annak ellenére, hogy nem volt valami nagy forgalom, a gép másfél órát késett. Úgy látszik ez valami utasoktól független dolog lehet. :D

Kiderült, hogy ez valami gyűjtő járat, mert Genfből indult és Bécsen keresztül érte el Addis-t. 

Összesen 10-en voltunk a gépen. Sokat nem szórakoztak egyébként, fogták és betereltek a Business Class-ra, szóval fejedelmi helyem volt. (azért az indulás előtti napon kaptam egy levelet az Ethiopian Airlines-tól, hogy nagyon sok pénzért átválthatom a jegyem Business Class-ra. :D Még jó, hogy nem tettem...) 

Egy svájci lelkész ült mellettem, aki Tanzániába utazott. Valami hittérítő lehetett, mert elég hevesen nyilatkozott arról, hogy nagyon sok a bálványimádó arrafelé. Érdekes volt a hozzáállása, ezért sokat nem beszélgettem vele.

Reggel végül itteni idő szerint 7-kor landoltam. A reptérről kijutni hosszadalmas procedúra lett. 5 ellenőrző ponton kellett keresztül mennem, ahol minden egyes alkalommal megmérték, hogy van-e lázam, van-e hotel foglalásom, ahol a kötelező 2 hetes karantént tölteni fogom, útlevél, vízum stb...

Harmadik alkalommal járok itt, de az országba való belépés eddig minden esetben merőben más volt. Kíváncsi vagyok legközelebb milyen mókát eszelnek ki majd a helyi hatóságok. :)

Miután sikeresen keresztülvergődtem mindenféle ellenőrzésen már csak el kellett jutnom a hotelbe. Induláskor megerősítették, hogy persze, személyre szabottan fognak várni a reptéren a hotel kisbuszával, ami pillanatok alatt a hotelbe transzportál.  

Ehhez képest be kellett állni a 6. ellenőrző ponthoz a sorba. Elkérték a hotel foglalást és az útlevelemet, hogy még egyszer ellenőrizzék, hogy valóban van-e hotel foglalásom. Majd miután ez megvolt, következett a személyre szabott rész. Egy bácsi ordibálta a nevem, visszaadta a papírjaimat és mondta, hogy üljek oda a katonák mellé az ajtóba, nemsokára jön a busz.

A busz két és fél óra múlva jött. A hotel 300 méterre van a reptértől, szóval 2 perc alatt meg is tettük a távot. 

A becsekkolás már eseménytelenül zajlott, bár ekkorra már eléggé fáradt voltam.

Mivel most 2 hétig be leszek zárva a szobámba, valószínűleg kevés dolog fog történni velem. Hogy legyen mit mesélnem az elkövetkező napokban is, most zárom soraimat, a szobáról, az itteni viszonyokról majd ezután írok.

031 - Harmincegyedik nap - Egy új kezdet

Legutóbb ott hagytam abba, hogy most egy hónapnyi pihenő következik. Nos, egy kicsit hosszabb lett, mint terveztem, de ma folytatódik a kaland. Nem tétlenkedtem otthon sem, de azok a munkák nem annyira érdekesek,  hogy érdemes lenne írni róluk. 

Szóval,  vissza a sűrűjébe. Jelenleg a Bécsi reptéren üldögélek,  ahol még mindig posztapokaliptikus a helyzet:

A parkolóban több rendőrautó áll, mint civil:

Egyelőre sehol nem kellett sorban állnom. Csomagfeladás? Fél perc. 5 kg plusz? Kit érdekel...

Biztonsági ellenőrzés? Nyolc röntgen közül választhattam,  hogy melyiket is szeretném.  :D

Ma este összesen 3 db gép indul. Van egy olyan érzésem,  hogy a gépen se lesz az a nagy tumultus. 

Egyébként az 5 kg plusz a csomagban azért van, mert most 2.5 hónapot fogok egyben lehúzni.  Majd holnap elmesélem,  hogy miért is alakult így. 

Általában bele szoktam férni a megadott limitbe, de most sikerült jól megpakolnom a bőröndöt:

Ha minden jól megy, holnap reggel, magyar idő szerint reggel 5 körül szállok majd le Addis Ababában. 

Szóval viszlát Európa, jövök Afrika! :)